2011. augusztus 18., csütörtök

Az apró dolgokról


Az ember fiatalon azt hiszi, hogy a boldogság olyan igazán nagy dolgokból áll. És amikor már nem annyira nagyon fiatal, rájön, hogy a boldogság tulajdonképpen a picike és elbújós dolgokban rejtőzik. Egy-egy mondatban, pillantásban, érintésben, mozdulatban, színben, illatban, egy emlék felidézésében, egy kép láttán, egy ízben, a fűszálak zöldjében, a bárányfelhők finom puhaságában, egy kisgyerek mosolyában, az egymásra nézés mélységében, az esti elalvás előtti egymáshoz bújásban, a büszkeségben, ahogy azt követed a tekinteteddel, akit szeretsz.
De soha nem jön úgy igazán a munkából, az eredményekből, a sikerekből. Az legfeljebb megelégedés, de a boldogság a lelkünk kis manója, aki többnyire kis fehér házikójának zárt ajtója mögött rejtőzik, de egy-egy pillanatban előbújik, és megmutatja kis színes sipkáját, gömbölyű pocakját, zöld nadrágját és piros zoknijait. Ha akar marad, ha nem akar, nem marad... de fülön csípni nem tudod, annál gyorsabb, és sebesen visszafut kis kopott faajtaja mögé, hogy aztán az ablak üvegén kukucskáljon rád nevetős kék szemével.
Nem tudhatod előre, mi hozza elő őt újra, de egyszer megint ott lesz, incselkedő mosolyával, széppé varázsolva a pillanatot, begyógyítva a sebeket és színesre festve a szivárványt.

Az én kis manóm mostanában gyakran meglátogat, és minden alkalommal sokáig marad… és ez jó. Remélem, a tiéd is gyakran bújik elő kis házikójából.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése