2011. július 17., vasárnap

Egy este a tűz mellett


Tegnap délután eljöttek a barátaink. Pontosan 13-an voltunk, ami állítólag ugye nem egy szerencsés bulilétszám, de aztán mégis annak bizonyult, mert délután öttől éjjel kettőig tartott a mulatság, és azt hiszem, a nagy olasz családokat jellemző hangzavarban mindenki nagyon jól érezte magát.
Először is csodálatosan finomakat ettünk. A fúziós konyha jegyében volt cukkinis quiche, indonéz szaté szósz, balzsamecetes caprese saláta, mézes-mustáros sült csirke, házi zsemle, görög saláta, vegyes zöld saláta, grillezett zöldségek, sárgabarackos és szilvás sütemény, baracklekvárral töltött kókuszos-lime-os keksz és persze a creme brulée. Szóval degeszre ettük magunkat, fogytak a hideg fröccsök is, szólt a zene, a gyerekek izgatottan nyüzsögtek a házba be és a házból is, rengeteg nevetés volt és sok értékes beszélgetés. Estefelé a kicsik táncversenyt rendeztek, amibe persze nekünk is bele kellett szállnunk, és azt hiszem, a nap egyik, ha nem a legnagyobb fénypontja az volt nekem, amikor a Nagyobbikkal táncoltunk Madonna Hung up-jára. :-) Amikor már besötétedett, és az ég sötét takaróját telepöttyözték a csillagok, a gyerekek elengedtek egy-egy lámpást, néztük, ahogy szállnak az égen, ez mindig annyira varázslatos... aztán tüzet gyújtottunk, néztük, ahogy pattognak a fadarabok és szállnak az ég felé a szikrák. És beszélgettünk, sokat-sokat-sokat, takarókba burkolózva, mert már hűvös volt...
Néztem őket, és arra gondoltam, mennyire szerencsések vagyunk, hogy ilyenek a barátaink. Mindannyian okosak, melegszívűek, kedvesek, mosolygósak. Akik egy egyszerű szombat estéből léleksimogatóan gazdag élményt varázsolnak, akik velünk vannak jóban-rosszban, és akik éjjel kettőkor sem szívesen mennek el.
Büszkék vagyunk arra, hogy ők a barátaink, reméljük, mi is tudunk adni nekik valamit, cserébe ezekért a kimondhatatlanul szép estékért.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...