Édes pillanatok

Bár mostanában több nehézséggel is szembe kellett néznünk, a hétvégénk mégis úgy alakult, hogy minden telis-tele volt nevetéssel, vidámsággal, nyugalommal, boldogsággal.
Vasárnap este úgy éreztem, a lelkem kis kockás zsákja tele van édes pillanatokkal, és ez jó. Jó, mert amikor megint jön bent a munka, a stressz, a mindenféle aggódnivaló, akkor csak belenyúlok ebbe a kis bugyorba, és előveszek belőle egy felvidító hétvégi pillanatot. Mondjuk azt, amikor kettesben maradtunk a házban, mert a kicsik a szüleimnél voltak... vagy azt, amikor megkóstoltuk az anyukám által készített csodálatos májpástétomot. Vagy azt, amikor a Kisebbikkel azt játszottuk, én vagyok a hercegnő, aki a magas toronyban lakik (azaz a csúszda tetején üldögéltem), és ő mint egy igazi lovag, virágcsokrot hozott nekem, megmászva a sok-sok lépcsőt (azaz felmászott a csúszda fokain, és a kezembe nyomott néhány szál pitypangot), és ezt vagy húszszor eljátszottuk. Vagy azt, amikor Vele kettesben széttologattuk a bútorokat, hogy végre minden pici zugban felmoshassunk, aztán felkuporodtunk a kanapéra, és a csillogó vizes követ szemlélve megkávéztunk... vagy azt, amikor tizenegynéhány fokban mindkét kicsi egyszercsak csuromvizesen futott be a kertből, mert magukra nyitották a kerti csapot... vagy azt, amikor vasárnap este váratlanul beállítottak a barátaink, körbeültük az étkezőasztalt, és minden hideget kiettünk a hűtőből... vagy azt, amikor Ő megérkezett a szüleimtől, kezében egy hatalmas, régi kosárral, amiben sok-sok kiló meggy vöröslött gyönyörűen.

És még sok ilyen volt.
Ezek azok a pillanatok, amelyek boldoggá tesznek. Nem kell semmi több, nem kell sok pénz, nem kellenek drága tárgyak, csak legyenek meg a saját kis ragyogó pillanataim... és ennél többet már nem is szeretnék.

És mivel az édes pillanatokhoz mindig hozzátartozik az otthoni süti is, most egy igazi klasszikust választottam, ami tökéletesen illik a hétvégi csendes, nyugodt kávézásokhoz.
Az alapreceptet addig variáltam, amíg már nem is emlékeztetett a kiindulásra - abban például nem volt sem csoki, sem amaretto likőr -, de én úgy éreztem, az édes hétvégémhez ez így lesz tökéletes. És az is lett. :-)


Sablé viennois csokoládéval

Hozzávalók:

30 dkg liszt
4 dkg cukrozatlan kakaópor
fél dl amaretto likőr
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
10 dkg étcsokoládé
2 tojásfehérje
2 csipet só

Elkészítés:

A vajat szobahőmérsékleten hagytam megpuhulni. A csokoládé kivételével az összes hozzávalót összekevertem a vajjal. Amikor már homogén a tészta, belekevertem a kis darabkákra vágott csokoládét. A tésztából fólián rudat formáztam, majd szorosan összetekertem a fóliát, hogy ez is szabályosra formálja a tésztarudat. Egy órára a hűtőbe tettem, majd onnan kivéve egycentis szeletekre vágtam.
180 fokra előmelegített sütőben nagyjából negyedóra alatt készültek el a kekszek.