mobilszalagadsense

2011. július 19., kedd

Csak pár nap


Nemsokára nyaralni megyünk, és én már tele vagyok izgalommal és csodavárással. Olyan helyre megyünk, ahol még sosem jártam, de valami mindennél erősebben és megmagyarázhatatlanul húz oda... Úgy érzem, ez valami predesztinált dolog, hogy nekem oda el kell jutnom, és látnom kell azt a sok-sok csodát, amit eddig csak képeken nézhettem.

Toscanába utazunk, és igen, tudom, ez a szó mindenkinek ugyanazokat a szépségeket idézi fel. A ciprusokkal szegélyezett vidéki utakat, a dombokon álló vadregényes kőházakat, az olajfaligeteket, Cinque Terrét, a tengert, a Napsütötte Toszkána képeit, Firenze dómját, a kis kávézókat, a köteleket száradó ruhákat, a macskákat, a ragyogó napot, a rezzenetlen forróságot, az olívaolaj arany-zöld csillogását… Szeretném ezeket látni a saját szememmel, látni, nem csak elhinni, hogy a világ ennyire szép is lehet.

És persze igen, szeretném látni a sok ismert helyet, de szeretném, hogy néha csak úgy beüljünk majd az autóba, bejárjuk a környéket és eldugott, csendes kis falvakra bukkanjunk, vagy rátaláljunk egy félreeső szőlőskertre, ahol megkóstoljuk az ott készült borokat… és lássuk a sok-sok hétköznapi apróságot, amitől egy rövid időre azt érezhetjük, valamit megfogtunk Toscana lényegéből, és talán egy picit már mi is idetartozunk. Mert már most előre tudom, még mielőtt elindulnánk, hogy a szívem egy darabkáját ott hagyom majd, de cserébe hazaviszem majd azokat a színeket, ízeket és illatokat, amelyeket otthon nem találnék meg.

Nemsokára indulunk… csak pár nap.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...