2011. július 2., szombat

Anne


Mindenkinek van egy igazán kedvenc könyve.

Olyan, amit évente egyszer előveszünk, sokadszorra is végigolvasunk, és bár már fordulatokat, néha egész mondatokat, de akár még bekezdéseket is tudunk belőle kívülről, mégsem ununk rá. Mert visszaadja a gyerekkorunkat, vagy mert a hétköznapok mókuskerekéből egy különleges világba visz, vagy mert mindig találunk benne valami új értéket… vagy mert egyszerűen hozzánk nőtt, sok-sok éve.

Az én igazán kedvenc könyvem L.M.M Montgomerytől az Anne otthonra talál.

A könyv 1909-ben íródott, de mai napig nem veszített különleges bájából, hangulatából, finom humorából, szelíd fordulatosságából. Egy érzéketlen külső szemlélő ifjúsági regényként határozná meg a könyvet, de ennek még véletlenül sem szabad bedőlni. Igaz, hogy én is 16 éves koromban olvastam először, de azóta is rengetegszer olvastam újra, mert azt érzem, felnőttként tudom megbecsülni igazán a benne rejlő tisztaságot és értéket.

A könyv egy félreértéssel kezdődik: Marilla és Matthew Cuthbert, a kanadai Prince Edward-szigeten élő középkorú testvérpár elhatározza, hogy magukhoz vesznek egy kisfiút a hopeton-i árvaházból, hogy segítsen nekik a ház körüli munkákban.
A véletlen (vagy a gondviselés) azonban úgy hozza, hogy a kisfiú helyett Matthew a vonatállomáson egy vörös hajú, tizenegy éves kislányt talál, aki sok-sok szeplővel és átlagon felüli beszélőkészséggel rendelkezik. A nőktől amúgy végtelenül rettegő Matthew meglátja a kislányban a különleges egyéniséget, és hazaviszi nővéréhez, aki pár nap után – a kislány körül kialakuló sok-sok galiba ellenére – úgy dönt, megtartják a véletlenül hozzájuk keveredett kis idegent.

Anne Shirley, a vörös hajú kislány innentől – életében először – igazi otthonra talál, és bár veleszületett hajlama van a spontán bajkeverésre, kiderül, hogy emellett rendkívüli fantáziával rendelkező, okos, kedves és mélyen érző kislány, aki csakhamar teljes jogú tagja lesz a Cuthbert-családnak és a kisvárosnak, Avonlea-nek. Igazi kebelbarátra talál, sok-sok érdekes ismeretségre tesz szert, egy nagyszerű tanítónő segítségével a tanulásban is jeleskedik, és nem mellékesen mélységes gyűlöletre lobban az iskola leghelyesebb fiúja iránt, aki a megbocsáthatatlan „répa” szóval illette őt és a haját.

Anne tehát otthont és családot talál a Cuthbert-házban, és garantálom, hogy a könyv végére mindenki megszereti őt és a vele történő viszontagságokat.

Szerencsére az írónő tovább szőtte a vörös hajú kislány kalandjait, és több könyvön át követhetjük gyermekkorát, fiatal lányságát, majd azt is, hogyan lesz neki magának saját családja – és ebben bizony nagy része lesz annak a bizonyos fiúnak, aki annak idején répának hívta őt...

Ez az a könyv, ami visszahozza az olvasó hitét a világ jóságában és szépségében, és észrevétlenül ébreszt rá a legfontosabb dologra: mindig hinni kell abban, hogy az élet kanyarai után valami igazán jó következik…




6 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy régi bejegyzésed, de most találtam rá...nekem is az egyik kedvencem Anne (a végén E-vel) Shirley! :)) Kötelező olvasmánnyá kellene tenni sztem, annyira jó! Igazi emberi értékeket közvetít olyan humorral, hogy az elképesztő. Imádom!

    VálaszTörlés
  2. Igen, csakis E-vel a végén :-) Így van, és ha kötelező olvasmány lenne, sokkal jobbak lennének az emberek... én is nagyon-nagyon szeretem, a szívem legmélyéből.

    VálaszTörlés
  3. A könyvet nem olvastam, de a 6 részes tv-sorozat nagy kedvencem. Régebben többször leadták karácsony környékén.

    VálaszTörlés
  4. Igen, a film is tüneményes egyébként, megnéztem minden alkalommal, amikor csak leadták... és szerencsére most már magyarul is meg lehet venni DVD-n.

    VálaszTörlés
  5. Már nem is csodálkozok semmin. Igazi rokonlélek vagy :)))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...