Tábla a falon

Minden tiszteletem azoké, akik két (esetleg több, bár ezt már tényleg nehéz elképzelni) gyerek mellett nonstop tudnak rendet és tisztaságot tartani. Kénytelen vagyok bevallani, hogy nekem ez nem megy. Persze, miután este elaludt mindkettő, mindig rakok egy villámgyors és minimalista rendet – ilyenkor mindig rájövök, milyen csinos is a nappalink -, de reggel, ébredés után öt perccel már béke a rend poraira.

Szóval, nálunk mindig barátságos rendetlenség és egészséges szintű maszatosság uralkodik. Jó, nem kell terepbakancsban utat gázolni a mocsokban, de két gyerek, akik ki-be járkálnak kert és ház között, itt-ott ülnek le játszani, erre-arra rajzolnak, nagyjából lehetetlenné teszik, hogy valaha is elnyerjük a „Tiszta udvar, rendes ház” táblát. Ez nem is lenne nagy gond, mert hát nem múzeum a házunk, hanem egy négytagú család kuckója, csak ugye, a vendégek… Néha rémálmaimban szoktam azt álmodni, hogy óriási kupi van a házban, és váratlan vendégek érkeznek. És sokszor rájövök, hogy bakker, nem is alszom, tényleg óriási kupi van, és a váratlan vendégek már igazából ott állnak a kapuban… és akkor rögtön rákezdek a „jajnenézzetekkörülbocsánatarendetlenségért” mantrára, amit már én is unok.

De mivel ti már tudjátok, hogy mindenből igyekszem kihozni a legjobbat, erre a dilemmára is találtam megoldást. :-) Na jó, nem az én érdemem, hanem barátomé, az interneté… nemrég láttam valamelyik oldalon egy csodálatos ötletet, amivel úgy érzem, egyszer s mindenkorra leszámoltam a vendégek előtti vércikis felfordulás problémájával.

Úgyhogy azon nyomban elmentem az Ikeába, és vettem egy natúr fa ládatetőt, barna és fekete festéket meg csiszolópapírt. A falapokat barnára festettem, feketével rámázoltam a betűket, aztán megcsiszoltam az egészet, hogy olyan helyesen használtnak tűnjön, feltettem a falra, és mostantól - utánunk a vízözön. :-)

(Ha hadilábon állsz az angollal: "A ház tegnap tiszta volt. Bocs, lemaradtál róla.")