2011. június 2., csütörtök

Reggel

Szeretek reggel kiülni a teraszra, amikor még mindenki alszik. Nagyon korán szoktam kelni, olyankor még csípős a levegő, és a madarak is csak ébredeznek. Készítek egy kávét, és aztán a bögrével a kezemben kimegyek, leülök törökülésben a kis kinti kanapéra, és csak nézelődöm csendben. Ilyenkor minden tiszta még, a levegő, a gondolatok, a lélek… és jó figyelni, hallgatni a csendet. Azok közé tartozom, akik jó barátságban vannak a csenddel, de csak nagyon ritkán van benne részem. A munkahelyemen egy légterű hatalmas irodák vannak, otthon meg a két kicsi nyüzsög, és sokan jönnek-mennek nálunk egyébként is. Ez persze nagyon jó. De ugyanilyen jó tud lenni az is, ha egy kis időre egyedül maradhatok a gondolataimmal. Ezért szeretem nagyon a reggeleket.

Aztán egyszer csak megérkezik a kisebbik, és a csend szilánkokra törik, de nem is baj... jó reggeltet kiabál, puszit ad, tejet kér, fut-szalad, utána megjelenik a nagyobbik, derékig érő, kócos hajával, a szája szögletében bujkáló nevetéssel, és jön Ő is, azzal az álmos, reggeli mosolyával, ami mindig megmelegíti a szívemet... Elindul a nap, és újabb 24 órán át vesznek körbe a hangok, hogy aztán másnap reggel megint megpihenjek egy kicsit a hajnali csendben.


3 megjegyzés:

  1. Jó az éjszaka is. A teraszon átgyalogol Süni, cicakaját ropogtat, mögötte, mint a felhúzott játékállatok, zakatolnak a kicsik. A halak fürödnek, ahogy feldobják magukat a vízből, arany hátukon holdfény siklik. Pittyeg egy madár, titokzatos surranások hallatszanak, száll a nyári illat, a semmivel össze nem téveszthető. Ahogy a Kis Gondolkodó mondja: a ti kertetek olyan, mint a természet...

    VálaszTörlés
  2. Kár, hogy mostanában ritkán írsz ilyen bejegyzéseket. Én nagyon szeretem olvasni, pedig nem is ismerlek. :) Szívmelengető.

    Írj!

    Hédi

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, fogok még, ígérem....

    VálaszTörlés