2011. június 29., szerda

Játék az ízekkel


Az ostyasütő gép még mindig az én nagy szerelmem. Nem is hagyom az ő képességeit sokáig parlagon heverni, és mivel megintcsak rámtört a "jajannyirarágcsálnékvalamifinomsósizét"-érzés, gyorsan összedobtam a múltkori tésztát. Aztán amikor készen lett a nagy tésztagombóc, motoszkálni kezdett egy gondolat a fejemben: mi lenne, ha nem csak ilyen sima sajtos tallért sütnék (persze az is nagyon finom), hanem kísérleteznék más ízesítésekkel is.
Rögtön beugrott gyerekkoromból a paprikás verzió, úgyhogy elindultam a kamra felé anyagot vételezni. Ha már arra jártam, bekukkantottam a hűtőbe, ahol találtam egy darab megfáradt kéksajtot, ezt is magammal vittem, csak jó lesz valamire... aztán ha már mozgásban voltam, a kertben téptem két csokor bazsalikomot is.
A tésztámat négyfelé osztottam: az egyik részbe tettem egy kanál pirospaprikát (legközelebb csípős paprika lesz), a másodikba belereszeltem a kéksajtot, a harmadikba belevagdostam a két csokor bazsalikomot, a negyedikbe pedig spontán gondolatként sok tört színes borsot tettem.

A tallérok megsültek, és olyan finomak lettek, hogy senki nem tudott megállni tizenhat darab alatt az evésben... azóta is próbáljuk eldönteni, melyik ízverzió lett a legfinomabb. A paprikás igazi retrós csemege lett, a kéksajtos a megpirult sajtdarabkákkal valódi gasztronómiai különlegesség, a borsos kellemes csípős-sör mellé villámgyorsan csúszós lett, a bazsalikomosra meg nehéz szavakat találni. Végül Vele egyetértésben úgy döntöttünk, az első helyezést ennek adjuk: a bazsalikom extrán ízes mediterrán finomsággá változtatta az egyszerű sajtos tallért - egészen biztos, hogy még sokszor fogom megsütni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése