2011. június 7., kedd

Esőben

Az eső az egyik legjobb barátom. Most is úgy vártam már, hogy jöjjön, régen láttam, és hiányzott… a nappal közel sem vagyok annyira közeli viszonyban. Persze, szeretek vele is találkozni, olyankor nagyon jól eltöltjük az időt, de az eső, az szerelem…
Mindig, amikor elborul az ég, már elkezdem várni, mint a róka a kisherceget. Néha csak messziről integet, siet tovább, máshova, máskor a nap túrja ki az égről. Olyankor kicsit szomorú leszek, és remélem, hogy legközelebb meg is áll egy kis időre.
Ma itt volt, és egészen sokáig maradt. Jó volt együtt tölteni a délutánt. Aztán elment, de az illata itt maradt a kertben. Mindenki sajnálta, hogy nem tudott hosszabban időzni, a virágok szomorúan hajoltak a földre, és a fűszálak teteje csupa könny volt, úgy hiányzott nekik is...
Remélem, holnap is eljön. Ha itt lesz, felveszem a kockás gumicsizmámat, a kisebbikre és a nagyobbikra vízhatlan kabátot adok, és együtt táncolunk majd a pocsolyákban, az eső kezét fogva…




2 megjegyzés:

  1. Óóó, az esőről a pocsolyák jutnak eszembe, a pocsolyáról meg Mazsola aki meg akarta magát nézni a víztükörben, és csurom koszos lett! :) Aztán meg nem akart fürödni :)

    VálaszTörlés
  2. Olyan szépen tudsz írni olyasmiről is, amit az emberek többsége nem szeret. Szívesen olvasom minden bejegyzésed és nagyon-nagyon köszönöm, hogy így részese lehetek a mindennapjaidnak.Azt hiszem, nemcsak szerencsés vagy a családoddal, de példás, ahogy Te is viszonyulsz hozzájuk. Nem lenne ilyen kerek az egész, ha nem lennél olyan kedves és érzelemteli, kreatív és hadd ne soroljam...Boldoggá tesz, hogy Rád találtam.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...