2011. június 12., vasárnap

Egy nap az erdőben

A Nagyobbik óvodai csoportjába túlnyomórészt olyan gyerekek járnak, akiknek kifejezetten normális és rokonszenves szülei vannak, ezért aztán születnek közös programok. Az apukák együtt fociznak, a szülinapi bulikon a szülők is jól érzik magukat, és alakulgatnak barátságok is. Így aztán amikor az egyik kisfiú szülei felvetették, hogy menjünk együtt kirándulni, már csomagoltuk is a kekszeket, a törlőkendőt és az innivalókat a hátizsákba.

A Pilis mellett döntöttünk, így Dobogókőre mentünk. Nem tudom, ki hogy van vele, engem az erdő mindig megnyugtat, feltölt, tisztára mos, még úgy is, hogy ezúttal négy nyüzsgő kisgyerekre is kellett figyelnünk. És ha azt mondom, „nyüzsgő”, azt pontosan úgy is értem… De még az elestemfáááj-kérekkekszet-pisilnemkell-jajúgyelfáradtam-naaaaaénisszeretnémaztabotot-deénnemakaromfogniakezét monológokkal együtt is gyönyörű nap volt. Az erdőben mindig van valami ősi varázslat, amitől frissnek, tetterősnek és szabadnak érzem magam. És jó beszélgetések születtek az öreg fák alatt, édes volt a jóleső fáradtság a lábunkban, sőt, még a gyerekek is élvezték a túrát, mert mindig volt valami néznivaló – egy színes madár a magasban, egy fatörzs belsejében csillogó víztükör, szépséges virágok az ösvény szélén, gyíkok, csigák és hernyók.
Késő délután, a kirándulás végén még beültünk egy vendéglőbe, aztán hazaindultunk, fáradtan, de tele a sok élménnyel, erdei levegővel, és egy éppen megszülető barátság vidám pillanataival.

Itthon aztán persze ránktört a nagy erdei séták utáni fáradtság, hiszen ez a fajta levegő úgy ki tudja szívni az embert, hogy menni is alig van kedve… úgyhogy vacsorára házi tésztát készítettem, mert ez az egyik leggyorsabb és legfinomabb vacsora. A kenyérsütő gép pár perc alatt összekeveri a tésztát, egy picit kinyújtom, nagyobb darabokra vágom, aztán átküldöm a tésztagépen az egészet – és már teszem is a lobogó vízbe. Munka szinte nincs is vele, de a házi tészta íze, álllaga és színe utolérhetetlen.

A kifőtt tésztára azt teszünk aztán, ami a kezünk ügyébe kerül…. én most zöld pestót, mandulát és sajtot – tökéletes zárása egy tökéletes napnak.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése