2011. június 20., hétfő

Császármorzsa


Imádja a főztömet. De tényleg. És büszke arra, hogy szerinte én főzök a világon a legeslegjobban. Már annak idején, a legelső randinkon megjegyezte magának, hogy azt mondtam, én készítem a legfinomabb paprikás krumplit az egész világon (szerénytelenség nélkül), és máris több jó ponttal indultam előtte. Szóval komolyan Ő az én legnagyobb konyhai hívem, és nekem hízik a májam (is), amikor egy tányérkitörlés után a szemembe néz, és azt mondja, mély hangon és mélyértelmű pillantással: „Ez isteni volt.” És ez nyolc éve így van.

De… hosszú évekig üröm vegyült az örömbe, nem volt 100 % a boldogság, és hiányzott az i-ről a pont. Ugyanis császármorzsafronton csúfos kudarcokat vallottam.

Az Ő nagymamája, aki már nem él, világbajnok császármorzsa-készítő volt, és számtalanszor készítette az ő drága unokája kedvencét. Volt olyan randink, ahova Ő két műanyag dobozzal érkezett, dugig a nagymama imádott császármorzsájával.

Amikor összeköltöztünk, és mindennap többször elhangzott az „Ez isteni volt!” (és most csakis étkezésre gondolok… :-) ), gondoltam, itt az idő a nagymama örökét átvenni, hiszen seperc alatt összedobok egy császármorzsát, ami biztosan szintén isteni lesz, és minden rózsaszín marad a mi kis világunkban.

Na, hasonlóképpen Arany János éji bogarához, én is nagyot koppantam. Az első császármorzsa-készítés alkalmával megdicsőült arccal tettem elé a gyönyörűen barnásra pirult, illatos, édes finomságot, és vártam a szokásos mondatot. Ő azonban ehelyett kóstolt, rágott, csócsált, nyammogott… és végül csak ennyit mondott: „A nagymamáé nem ilyen volt.”

Kész voltam. Nem tudtam elhinni, hogy nem tudok olyan IGAZÁN nagymamás császármorzsát csinálni. Miután magamhoz tértem az első sokkból, gigantikus császármorzsa-történeti kutatásba kezdtem, és diadalmasan bizonygattam neki, hogy igenis, hiteles, IGAZI császármorzsát készítettem, ami után Ferenc József is nyilván megnyalta volna mind a tíz ujját.
De ő csak annyit mondott újfent: „A nagymamáé nem ilyen volt.”

Megint kész voltam. Tovább kutattam. Láttam, hogy a neten több tábor is van császármorzsaügyben: 1. a csak liszttel készítők; 2. a liszttel és búzadarával készítők; 3. a csak búzadarával készítők.
Mivel fogalmam sem volt, hogy a nagymama melyik táborban vitte a zászlót, nekiláttam a dolog felgöngyölítésének. Újra sütöttem császármorzsát, tudományosan, az 1. sz. elmélet szerint, csak liszttel. Eredmény: „A nagymamáé nem ilyen volt.”

Jó. Lássuk a következőt, a liszt és búzadara törvénye szerinti verziót. Az eredmény ezúttal: „Hm… a nagymamáé nem ilyen.”

Megőriztem a nyugalmamat, és nekiláttam a csak búzadarás verzióra vonatkozó receptek felkutatásának. Hát ne higgyétek, hogy ez egyszerű dolog, ebből is van ezerféle… de addigra már orvosilag aggasztó módon kezdtem rákattanni a császármorzsatémára, hát egymás után készítettem a búzadarás változatokat.

És egy napon – amelyet soha nem fogok elfelejteni, és még unokáimnak is mesélni fogok -, az 1674892. császármorzsa után azt mondta: „Ez olyan, mint a nagymamáé.”

Úgy éreztem, mintha rögtön két Michelin-csillagot szereztem volna. A receptet azonnal lemásoltam, egyből két példányban is, amelyből az egyiket a Nemzeti Bank egyik szigorúan őrzött széfjébe helyeztem – na jó, nem, csak a születési anyakönyvi kivonataink közé.

És azóta is, akárhányszor császármorzsát kíván, én csak előveszem ezt a becses receptet, és ő nemsokára csak annyit mond: „Ez isteni volt.”


Császármorzsa, ahogy Ő szereti

Hozzávalók:

30 dkg búzadara
3 tojás
4,5 dl tej
5-10 dkg mazsola
10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 teáskanál citromhéj



Elkészítés:

Meglangyosítjuk a tejet, szórunk bele egy kevés sót, majd beleöntjük a búzadarát. Hogy ne legyen csomós, átkeverjük.
A tojások sárgáit kikeverjük a cukorral, a fehérjékből kemény habot verünk. Ha a tejes dara megduzzadt, hozzákeverjük a cukros tojást és a habot is.
Egy nagy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, majd beleöntjük a darás masszát, és állandóan kevergetve megsütjük. Amikor kezd összeállni a tészta, falapáttal darabkákra tépegetjük, és addig sütjük, amíg szép drappos-barnás nem lesz a morzsánk.
Szerintem érdemes itt-ott picit lepirítani, mert úgy lesz igazán finom és nagymamás :-)
Házi baracklekvárral tálaljuk.


7 megjegyzés:

  1. Szia! En Becsben elek evek ota es nalunk is mindenki nagy csaszarmorzsa kedvelo. A mi csaladunkban nincs kovetendo pelda, igy nekem eleg volt egyszer probalkoznom, hogy olyan legyen, mint az ettermi.
    Itt sima lisztbol keszitik es a masszat nem kevergetik a serpenyoben, hanem halvany szinure sutik az egyik oldalat, majd megforditjak. Ekkor kezdik ket lapattal vagy villaval darabolgatni. De nem szaggatjak nagyon aprora, hanem olyan huvelykujjnyi vastagra hagyjak.
    Tudom, hogy te a parod mercejet akartad megugrani, csak gondoltam megosztom a tapasztalataimat.
    Amugy a blogomban megtalalhatod az egyik eredeti receptet, amit en hasznalok.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Köszi szépen az autentikus információkat. A próbálgatások során el is készítettem egy ehhez nagyon hasonló verziót, és őszintén szólva, akárcsak neked, nekem ez ízlett a legjobban. De valóban, az Ő mércéjét szerettem voltam megugrani, és neki viszont a fenti változat ízlett - de hát ez az édesség tényleg az, amit mindenki a saját (vagy az élete párja) ízlésének megfelelően készít el... Nagyon köszönöm, hogy megírtad! Az biztos, hogy ha egyedül leszek itthon, megajándékozom magam az általad használt recept elkészítésével. :-)

    VálaszTörlés
  3. hát... ma találtam rá a blogodra, és milyen jól tettem:)

    nagyon tetszenek az alkotásaid is, de a stílusod ... :))) istenien szórakozom:)))

    VálaszTörlés
  4. Szia, Lillacska! Örülök, hogy tetszik a blog, olvasgass csak - bár az tény, a császármorzsás sztori megismételhetetlenül emlékezetes :-)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Levendulalány!

    Amikor a langyos tejbe beleteszed a búzadarát és a sót, megkevered, utána már nem melegíted tovább, csak hagyod duzzadni? Mennyi idő alatt duzzad meg a búzadara?
    Anita

    VálaszTörlés
  6. Szia, Anita! Így van, csak beleteszem, megkeverem, de nem melegítem tovább. Kb. egy óra alatt szokott megduzzadni, de ha több időre felejted ott, az sem baj.

    VálaszTörlés