Mindenkinek mást jelent az otthon. Malackának a Tilosaz Á-t, Matulának a gunyhót, Mr. Darcynak Pemberley-t, nekem pedig ezt a Budapest melletti kis faluban álló ikerházfelet. Ez a mi otthonunk, illetve még inkább az Otthonunk, vagy ahogy a Nagyobbik mondaná, a mi vackánk. Minden pici sarkát szeretem. Igaz, ezek többnyire porosak. A falakon itt-ott kéznyomok, és sosincs igazán kitakarítva, de a hálószoba ablakából látni a csillagokat, a teraszon egy kis kinyitható kanapén jól el lehet vackolni a nyári estéken, és sötétben is tudjuk, hány kanyarodó lépcső vezet a nappaliba. Ide érkezett a kórházból a Kisebbik, itt érzik jól magukat a szüleink, és itt lehet összebújva nézni álmos vasárnap délutánokon a Forma1-et.
A Nagyobbik azt kérdezte ma: "Az előző lakásból azért költöztünk el, mert nem szerettük?"
És akkor azt mondtam neki, dehogynem szerettük, csak kinőttük. De nagyon szerettük. Mert oda érkezett a kórházból a Nagyobbik, ott is jól érezték magukat a szüleink, és ott is összebújva néztük vasárnap délutánonként a Forma1-et.
Mert a lényeg nem a nagyság, a szépség, az vadonatújság. A lényeg mindig ugyanaz: legyen egy kis saját sarkod a világban... és ott mindig otthon leszel.
Kedves Levendulalány!
VálaszTörlésNapok óta melegszem írásaidnál.
Köszönöm!
Dusnok
Kedves Dusnok, én köszönöm a kedvességedet!
VálaszTörlés