mobilszalagadsense

2011. május 31., kedd

Üvegbe zárt nyár

Két évvel ezelőtt álltam neki az Első Saját Lekvár elkészítésének. Citromlekvár volt, azt gondoltam, egyszeri kaland lesz – de miután megkóstoltuk, és megállapítottuk, hogy „Azta, mennyire finom!”, hirtelen rám zuhant a büszkeség, hogy de hát ez itt az Én Első Saját Lekvárom, és miért is kellene nekem megállni egy citromlekvárnál? Hát persze, hogy mostantól elteszek majd mindenfélét, mert ugye a saját, az mégiscsak más, akármilyen régimódi dolognak is számít manapság a befőzés…
És tényleg így történt. Lehet, hogy egy kicsit elvetettem a sulykot, mert amikor már a hatodik polcot raktam tele (három sorban) az üvegekkel, Ő kissé elgondolkodva rám nézett, és a szemében látszott az „ezt még unokáink is enni fogják” gondolat, de nem szólt, én meg lelkesen töltögettem tovább a készletet. Tettem el sima sárgabaracklekvárt, mákos sárgabaracklekvárt, vegyes őszi- és sárgabaracklekvárt, sima meggylekvárt, csokis meggylekvárt, egresdzsemet, szilvalekvárt, másik fajta citromlekvárt, ribizlilekvárt, sárgadinnyelekvárt, lecsót, ecetes-fűszeres fokhagymát, natúr paradicsomszószt, fűszeres paradicsomszószt és még sok mást (némelyikből még mindig van :-) ).
Nyár végén úgy éreztem, a sarki hósapkák elolvadásáig gondoskodtam a Föld lekvárkészletéről. Így tavaly annyira nem fűtött a lelkesedés a befőzés iránt, viszont pontosan ugyanazzal a szenvedéllyel kattantam rá az olívaolajban eltevés témakörére. Ami csak elbírta az olívaolajat, azt én eltettem. Aztán persze ez a mánia is múlni látszott… na és akkor kóstoltam először aszalt paradicsomot. Rögtön tudtam, hogy nekem ilyet muszáj lesz csinálnom. Az sem rettentett el, hogy a netes beszámolókból látszott, nagyjából két  kiló paradicsom kell egy kis üveg elkészítéséhez, és hát persze elborzasztóan sok áram (szerencsés esetben napsütés)... és nekiláttam.
Kész lett, egy hetet érleltük, és ma megkóstoltuk. Hát… a szavak kivételesen most cserbenhagynak, mert az az íz, az a látvány, az az olaj… szóval, leírhatatlan.
Ki kell próbálni, igazi élmény – ez tényleg az üvegbe zárt nyár.


Aszalt paradicsom házilag

Hozzávalók:

1,5-2 kg paradicsom
só, bors
olívaolaj

Elkészítés:

A paradicsomot 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk, és egy sütőpapírral borított tepsire tesszük, egymás mellé-alá, megsózzuk-borsozzuk, és 4 órára 120 fokos sütőbe tesszük. Három óra után megfordítgatjuk a szeleteket.
Akkor lesz kész, amikor itt-ott már fekete foltocskák láthatók rajta (megégetni nem kell). Kivesszük, megvárjuk, amíg kihűlnek, és tiszta üvegbe tesszük, olívaolajjal feltöltjük.
Egy-két hétig érleljük. Felbontás után hűtőszekrényben tárolandó.






2 megjegyzés:

  1. A nyáron én is készítettem és most élvezhetjük az olasz tésztákon az ízét.

    VálaszTörlés
  2. Néhány hónapja akadtam rád, és mostanában jutott eszembe, hogy elejétől fogva még nem is olvastalak..csak összevissza, a bejegyzések alján szereplő linkekre kattintva..és eszembe jutott, hogy vajon, hogy is kezdődhetett...így hát olvasni kezdtelek.:)
    Teljesen lenyűgöz, már eddig is, mint mindig..:)
    Azonban jóval egyszerűbb aszalt paradicsom receptet tudok neked ajánlani, lehet azóta már ismered Te is.
    Nigella receptje: Holdfényben szárított paradicsom:) Még a neve is annyira csodálatos!

    A lényege annyi, hogy a paradicsomot befűszerezi, meglocsolja kevés olivával. Közben a sütőt 200 fokra fölmelegíti, és amikor bemelegedett, betolja a tepsit, és elzárja a sütőt. Mindezt este csinálja, és ezután elmegy aludni. Reggelig még csak rákukucskálni sem szabad. Reggel pedig kiveszi a szárított paradicsomot, és egy részét szárazon hagyja, a másik részét üvegben olivával teszi el.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...