2016. január 27., szerda

Ajtókoszorú tél és tavasz között


 A legutolsó hóból készített hóemberünk egy nap alatt olvadt szinte semmivé, pedig extrán jól sikerült darab volt, lazán vállra vetett piros sállal, égszínkék láboskalappal és sárga seprűvel - meglehetősen színes egyéniség volt a fehér kertben. :-)
Viszont sajnos élettartamban a tiszavirágokat is maga mögé utasította,  mert egy fél nap múlva - köszönhetően a hirtelen jött enyhe időnek - már csak a feje volt a földön, egy nagy olvadt hótócsa közepén. Viszont mivel továbbra is szélesen mosolygott, a látvány kicsit sem volt tragikus - és nekem igazán nagyszerű inspirációt adott a tél és tavasz közötti ajtókoszorú elkészítéséhez. A nagyon télies ajtódekor azért már valahogy nem tűnt helyénvalónak, a tavaszi verzió viszont még kissé messze van - a villámgyors földi pályafutást felmutató hóember viszont tökéletes téma volt erre az átmeneti időszakra, amikor perceken belül a tél utolsó hónapjába lépünk, a szüleim kertjében pedig már nyílnak a hóvirágok.

Az ajtókoszorúhoz most egy speciális alapot használtam - egy tobozkoszorút, amit még tél elején kaptam, de bármilyen más alap jó hozzá.






Az olvadó hóember fejéhez kikészítettem egy hungarocellgolyót, majd fehér filcanyagból kivágtam egy nagyobb és egy kisebb amőba külsejű foltot, a hótócsákhoz.






Ragasztópisztollyal felragasztottam a filcdarabokat a koszorúra, majd a fejet is. A szemeket és a szájat alkoholos filccel rajzoltam meg. Egy hurkapálca végét letörtem, filctollal narancssárgára festettem, és az orr helyére szúrtam. Kalapként egy fekete műanyag dugót ragasztottam fel, amit az Ő szerszámosládájában találtam, és elkunyeráltam. :-)


 


A koszorú alsó részére zöld szárazvirágot (mohaszerűséget) ragasztottam. Két ágacskát ragasztottam a hóemberkezek helyére, lecsúszó gombokat a tócsák széleire, és készítettem egy zászlócskát is az elköszönő üzenettel.




 
 Végül még néhány papírvirágot ragasztottam a zöld növényre, és felakasztottam az ajtóra - így tél vége felé közeledve, a tavasz előtt... :-)





























2016. január 21., csütörtök

Házlámpások


Sok munkával töltött nap után beiktattam egy kis szórakozást is - és ez nálam mééég több piszmogást jelent különféle alapanyagokkal :-) Amióta felfedeztem, hogy üveget a legjobban szivaccsal lehet festeni, azóta újabb és újabb üveget pacsmagolok be ilyen-olyan okokból, és most is kiélhettem magam, mert ezúttal ház formájú lámpásokat készítettem befőttesüvegből. Ezekhez pedig kellett is festeni, igaz, kellő önkritikával azt kell mondanom, ez volt a leggyorsabb rész az egészben.... :-)

 Ezt a három befőttesüveget akartam átalakítani:





 De mivel házikókká alakítás volt a terv, először is készítettem félbehajtott kartondarabokból egy ajtó- és egy ablaksablont.





Ezekből barkácskéssel kivágtam az ablaktáblákat:


 


 Mielőtt nekiláttam volna a sablonok alapján az ajtók-ablakok kivágásának, először a festést tudtam le, mert úgyis hagyni kellett száradni az üvegeket. Ez előtt viszont be kellett fedni az üvegeken azokat a részeket, amelyeknek festetlenül kellett maradniuk, azaz az ablakrészek alatti üvegfelületet. Ezeket a részeket celluxdarabokkal borítottam be, amiről van ugyan fotó, de nem sok minden látszik rajta:





Jöhetett a kedvenc rész, a pacsmag - mosogatószivacsra festéket tettem, és ezt nyomogattam körben az üvegre. Nagyon szeretem ezt a technikát tényleg, így lehet üveget a legegyenletesebben bevonni festékkel. Ecsettel mindig maradnak csíkok, de így szép lesz és egyben egy picit rusztikus hatást is kap a szivacs apró lyukacskáitól.
Ezen a képen a cellux is jobban látszik, ott, az a gyűrődés az :-)




 
 Amíg száradtak az üvegek, egy vastagabb papírlapon körberajzoltam a sablonokat a szükséges mennyiségeben.





És bár tudom, hogy mások gyorsan megtébolyulnának, ha ezeket mind ki kellene vagdosniuk, nekem ez nemnormális módon kimondottan pihentető :-) Úgyhogy ollót és barkácskést ragadtam, és kinyisszantottam az ablakokat és ajtókat.





Ezalatt (bőven) megszáradtak az üvegek, úgyhogy óvatosan lehúztam a celluxcsíkokat.





Így már csak fel kellett ragasztani a nyílászárókat ezekre a helyekre - ez sokat dobott máris a befőttesüvegeken.





Tulajdonképpen akár már itt is abba lehetett volna hagyni a dolgot, ám én úgy éreztem, tetőt nekik, de nyomban.
A szokásos módon ragasztottam néhány papírkúpot (kartonra tányér, körberajzol, kivág, félbevág, összeteker, megragaszt), és egy kis újabb pacsmag útján szürkére festettem őket.
A kúpok tetejét levágtam, hogy mécsest tehessek az üvegek aljába.
 






És végül fehér struktúrpasztával "behavaztam" a kúpokat.






A tetőket az üvegekre helyeztem, és ezzel befejeztem a pihenést. :-) 





Ezekbe az üvegekbe igazi mécsest is lehet tenni. Én tettem, és addig teszteltem, míg a mécses teljesen le nem égett - a tapasztalatom, hogy ugyan semmi baja sem lesz a kartonpapírból készült tetőnek, viszont meglehetősen meleggé válik, ezért inkább a LED-mécsest javaslom, a biztonság kedvéért. 

Kivilágítva igazán hangulatos :-)













































2016. január 12., kedd

Star Wars - papírgurigákból


A velem egyidőseknek hatalmas élményt jelentett anno az első, klasszikus Star Wars-trilógia, szám szerint a IV-VI. részek. Én viszonylag későn láttam a filmeket, és bár igaz, hogy elsőre nem voltam tőlük elragadtatva, utána legalább ötvenszer láttam mindhármat, és egyre jobban tetszettek. A dolog odáig jutott, hogy egyszer még egy Star Wars-esküvőn is szerepeltem mint Leia Boushh fejvadász álruhában. :-) Aki esetleg nem látta volna vagy nem ismerné ennyire részletesen a sztorit, annak elmondom, hogy ebben az öltözékben a szupercsini Leia hercegnőből egyáltalán semmi sem látszik, mert egy vastag ruharéteg, kesztyű és ormótlan sisakos maszk borítja, szóval nem kellett aggódnom, hogy bárkiben felmerülne, hogy semennyire sem hasonlítok a szépséges Carrie Fisherhez, inkább örültem, hogy kapok egyáltalán levegőt a cucc alatt. :-) A jelmez egyébként házilag, rajongók által készített volt, de fantasztikusan profi, ahogy az esküvő összes többi jelmeze is.
Természetes volt hát, hogy amikor megérkezett az újabb trilógia (1-3.), azt is rögtön megnéztem, de az első részt leszámítva nem igazán tetszett - persze ettől még ezeket is számtalanszor láttam, de azért a varázs nem ismétlődött meg. Az új film viszont, az Ébredő erő (7. rész) kimondottan tetszett elsőre is. Igaz, hogy jó pár bevált fordulat és jelenet visszaköszönt a klasszikus trilógiából, de ennek a filmnek mégiscsak volt igazi Star Wars-hangulata, és végül is ez a legfontosabb. Számomra a film igazi csúcspontjai persze azok voltak, amikor megjelentek a régi főszereplők - az idősebben is szépséges Carrie-Leia, és Harrison-Han, aki most is elvitte a show-t teljes egészében, 74 év ide vagy oda. Az idő múlása azért mindenkinek elszorította egy kicsit a torkát a moziteremben, és nekem is az jutott eszembe, amikor ezeket a színészeket sok évvel ezelőtt láttam a vásznon, amikor még ők is fiatalok voltak és én is gyerek - most pedig már egyikünk sem az.

Az idő múlásának viszont kétségtelen előnye, hogy az ember szert tesz némi gyakorlatra abban, hogy házilag gyártson mindenféle figurákat - úgyhogy ezúttal azt vettem a fejembe, hogy elkészítem a klasszikus trilógia főbb szereplőit, de azzal a nehezítéssel, hogy sima háztartási papírgurigákat veszek alapul, egyrészt mert ingyen vannak, másrészt nagyon strapabíróak. Persze, sejtettem előre, hogy nem lesz egyszerű elkészíteni az olyan különleges figurákat, mint Chewbacca vagy C-3PO, és való igaz, hogy a vuki minden erőfeszítés ellenére is pont úgy néz ki, mintha a Sütiszörny ikertestvére lenne a Muppet Show-ból, és az aranyszínű robot mellé pedig sokkal inkább Dorka, a Madárijesztő meg az Oroszlán kívánkozik, mint a R2-D2, de ez van, vállalom őket így is :-)

Következzenek hát a klasszikus Star Wars-filmek főszereplői, papírgurigából elkészítve, tökéletlenül, de annál nagyobb lelkesedéssel :-)






Természetesen a fő-főszereplő, öreg mesterével, azaz Luke Skywalker és Obi-Wan Kenobi:





Leia hercegnő a csodás kakaóscsiga-frizurával, amit szabályosan fontam-tekertem-rögzítettem, és úgy érzem, kellően hangsúlyosra sikerült :-) Természetesen nem maradhat el mellőle a hű kisrobot, R2-D2 sem:





Következik minden csempészek legklasszabbika, Han Solo, valamint az ő nagy vuki barátja és másodpilótája, aki nem, nem rokona a muppetteknek.
(Mivel a gyerekek nem látták a SW-t, a Nagyobbik csak Bolyhoskának hívja a vukit, a Kisebbik pedig Ben Kenobit Benke Robinak - ilyen, amikor a párhuzamos univerzumok keverednek :-) ):





Egy marcona rohamosztagos (a sisak kis agyagcserépből van), valamint az apró Jedi-mester, az ikonikus fülekkel rendelkező Yoda:





Lando Calrissian, a rossz fiúból vált hős és C-3PO, az aggodalmaskodó protokolldroid:






És végül természetesen ki más, mint Darth Vader - szintén cserépből készült sisakkal, lézerkarddal meg  mindennel, ami kell egy ilyen sötét Jedinek.





A sisak levétele után pedig láthatóvá válik a a megjavulás útjára lépő egykori Anakin Skywalker.






Hát ezek lettek ők, a papírgurigából készült Star Wars-figurák :-)




És végül néhány idézet a klasszikusoktól:



"Segítsen, Obi-Wan Kenobi! Ön az utolsó reményünk!"




"Az Erő veled van, ifjú Skywalker, de még nem vagy igazi jedi."




"- Szeretlek!
- Tudom."




"Engem kicsinek látsz, nem igaz? Hát tudd meg, a látszat csal!"




"Egy jó lézerstukkerrel többre mész, öcsi, mint ezzel a spádéval és az egész humbuggal. Humbug ez, én mondom.”




"Már megbocsáss, de hogy érted azt, hogy meztelen? Kilátszanak az alkatrészeim? Jaj Tervezőm, de kínos!"




"Én vagyok az apád."



"Ez a fiú minden reményünk!"





"Az Erő legyen velünk!"










2016. január 10., vasárnap

Best of 2015


Ahogyan tavaly, most is összegyűjtöttem az elmúlt év legnépszerűbb bejegyzéseit. Ezt a posztot nagyon szeretem írni, mert év közben sosem tudatosítom magamban, hogy melyek azok az ötletek, amelyeket különösen megszerettetek, de ilyenkor jó látni a listát és a számokat. :-) Mindig érdekes megtapasztalni, hogy néha egészen máshogy működik ez a dolog, mint ahogy én gondolom - vannak bejegyzések, amelyek különösen kedvesek nekem, és nagyobb visszhang nélkül maradnak, és vannak olyanok, amelyeket majdnem ki sem teszek, és mégis sok-sok pozitív visszajelzés érkezik rájuk. Ezért is érdekes látni, Ti hogyan látjátok-veszitek a bejegyzéseket - azért persze legtöbbször egyezik az ízlésünk, de ez biztos nem véletlen. :-)

Nézzük akkor a tavalyi év legsikeresebb posztjait, hónapról hónapra:

Január
Az év első hónapja mindig viszonylag csendes a blogon, de a gyufásskatulyákból készült díszbetű sok kedves olvasó figyelmét megragadta. Nekem is nagy kedvencem lett a térbeli A betű, azóta is kiemelt helyen van a nappalinkban, és már sok kedves szót kaptam miatta. :-)






Február
A téli szürkeségben és hidegben viszonylag korán, február elején gondoltam úgy, hogy az olyan tavaszvágyó elvetemülteknek, mint én, már akár eszébe is juthat a nyuszi... és valószínűleg Ti is így érezhettetek, mert a nyuszikoszorú már így a hónap elején elhappolta a legnépszerűbb bejegyzés címet.






 Március
A nyuszik persze márciusban is népszerűek voltak, különösen egy egészen kicsi példány - de néha egy apróság is nagy tettekre lehet képes, vagy ahogy egy kedves, alacsonyabb termetű ismerősöm szokta mondani, a jó dolgokból csak keveset adnak. :-) A filcrépából kikukkantó nyusz sikere így szárnyalta túl a méretét, és húsvéti dísz ide vagy oda, nálunk most is ott függ egy kilincsen.





Április
Valószínűleg meleg április lehetett, mert a húsvéti témakörből kilépve egy tengerparti stílusú dekorációs készlettel ábrándoztam a nyárról - persze nagyon egyszerű alapanyagokból, szószos üvegből, konzervdobozból, függönykarikából és hasonlókból. Úgy látszik, a nyár sokatok fejében megfordult, mert ebben a hónapban ez lett a legkedveltebb bejegyzés - bár hálásan láttam, hogy csak egy orrhosszal előzte meg a tavaszi könyvem megjelenéséről szóló hírt :-)






Május
A tavasz legszebb hónapjában egy egyszerű, de szerény véleményem szerint igazán klassz ötlet vitte el a pálmát - avagy hogyan lesz egyetlen nyisszantás útján a rondácska PET-palackokból szépséges virágos gipszöntő forma.






Június
És a nyár idén is megérkezett, teljes pompájában... a kertünkben kinyíltak az első levendulaszálak, és nekem rögtön fel kellett őket használnom tejesdobozból készült házikók tetejének befedése céljából, még ha ez a mondat minden is, csak nem szép. :-) Úgy tűnik, a levendula iránt érzett szeretetünkben is hasonlítunk, Ti meg én, mert ez a bejegyzés igazán népszerű volt ebben a hónapban.






 Július
 Gru minionjai jöttek, láttak, győztek... a konzervdobozokból készült kis sárga figurák mindent vittek a nyár közepén, egyben az év egyik legsikerebb posztját is összehozták, sőt, még utánrendelési igényeket is hoztak nekem, de persze én ennek igazán örültem. :-)






Augusztus
A papírgurigákkal kapcsolatos ötletek mindig népszerűek a blogon, de az ezekből készült játék teáskészlet különösen jól szerepelt - és hát igaz, ami igaz, egy hasonló külsejű igazi verziót én is elfogadnék magamnak :-)






Szeptember
Az iskolakezdés hónapja jó pár különösen népszerű bejegyzést hozott, de köztük is csodálatos számokat eredményezett a fatörzsszeletekből készült, őszi hangulatú idézet. Nagyon örültem annak, hogy sokan írtátok, hogy Ti is elkészítettétek, és egyik kép szebb volt, mint a másik. Én is nagyon szeretem az én példányomat, annyira, hogy bár az őszt is régen magunk mögött hagytuk, a feliratos festett fatörzsszeletek most is az egyik könyvespolcunkat díszítik.






Október
Nehezen tudnék abszolút kedvencet választani ebből az évből, de ha kellene, akkor a dióhéjban alvó egérkék minimum dobogósok lennének. A szundikáló apróságok azonban nemcsak az én szívemet dobogtatták meg, hiszen sok-sok oldalletöltést és kedvelést kaptak - igaz, ők nem voltak ezért olyan hálásak, mert csak aludtak tovább, mint a bunda :-)






November
A november hagyományosan a blog legerősebb hónapja, ezért a verseny is nagy volt a bejegyzések között, de végül a farmerból készült ajándékkísérő kártyák kerültek az élre, bár sokáig fej-fej mellett haladtak a sapkás diómadarakkal :-)






December
Az év utolsó hónapjában egy olyan ötlet lett a legnépszerűbb, ami igazán egyszerűen elkészíthető még az egészen kis kezek számára is. Mivel egy kisebb workshop keretében is tesztelhettem a rossz CD-kből készült hóemberek gyártását, jó volt látni, hogy felnőttek, kisebb és nagyobb gyerekek is milyen élvezettel "öltöztetik" a dundi figurákat, még azok is, akik meg vannak győződve arról, hogy nekik egyáltalán semmilyen kézügyességük sincs... ezért különösen örültem, hogy ez a bejegyzés lett a december legnépszerűbbje.






Ezek voltak tehát a 2015-ös év legsikeresebb bejegyzései, összesítve a blog és Facebook adatai alapján - viszont a rendszeres és figyelmes olvasók tudják, hogy a blogon jóval több bejegyzés van, mint a kék oldalon. A Facebookra ki nem került bejegyzések között pedig volt egy, ami a blogon a tavalyi év messze legnépszerűbb posztja volt, ezért az összeállításból nem maradhat ki - ez pedig arról szólt, hogyan lehet csinos bútorokat készíteni babaházba kizárólag hétköznapi alapanyagokból, mint például parafadugó, gyufásdoboz, kopott építőkocka, háztartási papírguriga, üres dobozkák. Mindezek olyan stabil kisbútorcsaládot eredményeznek,  hogy a miénk pedig még mindig tökéletes állapotban van, pedig használják ám :-)









A lista egyébként nekem is tetszik, egyedül Mr. Darcy és Elizabeth hiányzik fájón, de belátom, hogy ők nem lehetnek mindenki szíve csücskei... (miért nem? miért nem?)
 
Bízom benne, hogy idén is lesz mit olvasni :-) 

A következővel nagyon hamarosan jövök is - de hát mit mondjak, ez aztán nem lesz egy ötperces ötlet, inkább eléggé csillagháborús dolog :-)



LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...