Kifli és levendula
Mindenki otthon van valahol
2013. május 16., csütörtök
Névre szóló mécsestartó
Szeretem a névre szóló dolgokat, valahogy már csak attól személyesebb lesz valami, hogy van rajta egy név.... Amikor annak idején két egyetemi előadás között bújtam az antikváriumokat, képes voltam már csak azért megvenni egy könyvet, mert egy szépen írt név szerepelt a belső címlapon, amelyikben pedig kézzel írt rendes ajánlószöveg volt, azokat végképp boldogan cipeltem haza. És akkor még nem is idézem fel a névre szóló bögrés és kulcstartós korszakomat - szóval, már most érzem, hogy a Coke új reklámkampányának (ahol személynevek szerepelnek az üdítősdobozon márkanév helyett) abszolút célcsoportja leszek.
Lényeg a lényeg, a névvel ellátott dolgok jók és kész - és Orsi barátnőm szülinapja felé közeledve arra gondoltam, ő bizony egy olyan mécsestartót fog tőlem kapni, amit a saját nevével látok el. Persze, szokásosan egy rendkívül gyorsan kivitelezhető ötletre volt szükségem, ráadásul azt is szerettem volna, ha a betűknek van valami funkciója is azon kívül, hogy csak úgy vannak - úgyhogy ezt találtam ki, amit itt lentebb láthattok.
A képek sajnos estiek (ilyenkor mindig szükségét érzem, hogy mentegetőzzek...), ezért aztán kellően borzasztóak is, de remélem, a lényeg azért látszik.
Egyszerűen csak egy kisebb méretű befőttesüvegre és egy kis fekete papírra volt szükségem a dologhoz:
A papírból levágtam egy akkora darabot, amellyel szépen körbe lehetett tekerni az üveget, kis ráhagyással:
A papírra grafitceruzával felírtam a betűket, majd egy kis, hegyes olló segítségével ki is vágtam azokat. Fontos, hogy azoknál a betűknél, ahol van egy belső külön rész (pl. O, D, R, A stb.) hagyni kell egy kis "szárat, hogy megmaradjon ez a belső rész.
Az ollóval egy kicsit még utánaigazítottam a betűket, majd a fekete papírt felragasztottam az üvegre. Legutolsó simításként - hogy a nagy feketeséget egy kicsit elvegyem - színes szalagból kötöttem az üvegre egy masnit, és ezzel készen is lett, persze csak azután, hogy tettem bele egy mécsest.
Nagyon-nagyon jól néz ki, ahogy a fény kirajzolja a betűket - óriási a kísértés, hogy készítsek egy "ÉVI" verziót is... :-)
2013. május 14., kedd
Hangulatvilágítás tortapapírból
A nyár közeledtének vannak csalhatatlan jelei: a melegedő időjárás, a fagyizók szaporodása, a szabad testfelületek arányának megnövekedése és még sok más - például az esküvői meghívók megjelenését a postaládában is ezek közé sorolnám. Amikor a napokban megérkezett az első idei meghívó, tudtam, a nyár most már tényleg a küszöbön áll... és ezzel egy időben érkezett Timi levele is, aki azt kérdezte meg, nincs-e valami ötletem egy adag maradék tortapapír felhasználására. Rögtön eszembe jutott, hogy sok hónappal ezelőtt a Kifőztük magazinba készítettem valamit, amit kifejezetten esküvőkre gondoltam dekorációnak - és az is eszembe jutott, hogy ezt el is felejtettem kitenni a blogra, úgyhogy most megteszem, és köszönöm Timinek, hogy eszembe juttatta a dolgot. :-)
Mivel egyfajta hangulatvilágításról van szó, szükség van hozzá karácsonyi égősorra (természetesen jó minőségűre), valamint mini tortapapírra - ezeket nagyon kedvező áron lehet beszerezni a hipermarketekben.
A mini tortapapírokat félbevágjuk:
A papír félköröket tölcsérformára hajtjuk, majd ragasztóval rögzítjük. A tölcsérek tetején maradjon egy akkora rés, amelyen átfér az égősor lámpácskáinak foglalata.
Ha elkészültünk a szükséges mennyiségű kis papírtölcsérrel, ezeket ráhúzzuk az égőkre.
És ezzel készen is van - nagyon kevés munkával igazán látványos és nagyon hangulatos dekorációt kapunk. A kis papírburákkal ellátott égősort ezután bárhova felakaszthatjuk – meghitt háttérvilágítást biztosíthatnak egy esküvőn vagy nyáresti kerti partin. Zöld levelek között különösen szép tud lenni, ez saját tapasztalat :-)
Címkék:
esküvő,
hangulat,
kerti dekoráció,
világítás
2013. május 10., péntek
Csillag tejesdobozból
A szívemhez legközelebb mindig azok az ötletek állnak, amelyek a lehető leghétköznapibb, sőt, inkább már kidobásra váró tárgyakból készülnek, amikor valami egészen új és váratlan lesz olyasmiből, amiben amúgy már nehéz meglátni a lehetőséget.
Egy tejesdoboz például hasonló kategória - persze én is készítettem már belőle kastélyt, lovagvárat, madáretetőt és hasonló dolgokat, de mindig csak olyasmit, ahol maga a dobozforma megmaradt. Most viszont eszembe jutott valami más - éppen akkor, amikor a gyertyaöntéshez félretett tejesdobozokat raktam egy kupacba -, és a végeredménnyel nagyon elégedett vagyok. :-) Ez is egy olyan dolog, ami gyerekekkel is megvalósítható, és számomra mindig öröm megmutatni nekik, hogy egy igazán kidobásra szánt dologból készülhet valami új és látványos is.
A tejesdoboz a szokásos egyszerű típus (bár azt hiszem, nagy különbségek ezek között nincsenek... :-) )
A tejesdoboz végét és alját levágtam egy éles késsel (egyből kettőnek is):
Kikészítettem egy mintás papírt (bármilyen megteszi, akár egyszínű is):
A tejesdoboz-darabokat kilapítottam, papírragasztó stifttel mindenhol nagyon alaposan bekentem, és bevontam a mintás papírral a dobozok felületét.
Most jön a lényeg: a lelapított dobozokat egy cm-es széles csíkokra vágtam:
Kicsit széthúztam a darabokat, így rombuszokat kaptam:
A rombuszokat pedig egymáshoz ragasztottam, összesen 8 darabot - így kialakult a szép csillagforma.
És ezzel el is készült. :-) A tejesdobozalap nagyon jó, erős tartást ad a csillagnak, és persze akár többet is össze lehet ragasztani, úgy szűkebbek a rombuszok, de szerintem így is tökéletes.
Egy vékony cérnával felakasztottam, aztán sokáig gyönyörködtem benne - olyan jó, hogy tejesdobozból van :-)
... és ha egy kis mintáspapír-kört is ragasztunk a közepére, virágnak is beillik :-)
Címkék:
lógó,
mintás papír,
recycling,
tejesdoboz
2013. május 8., szerda
Bababútor építőkockákból
Történt, hogy a kicsik kaptak egy nagyon édes játék egércsaládot. Utánanéztem a neten, milyen egyéb dolgok vannak még ebben a játéksorozatban - és kis híján sokkot kaptam, döbbenet, mennyi pénzbe kerülnek például az egerekhez illő bútorok. Persze én belátom, hogy minőségi és szép és cukormukor és minden, de hát többezer forintot elkérni egy pici kanapéért... gondoltam, próbáljuk meg házilag megoldani a dolgot. Az ilyenkor már többször bevált alapanyaghoz, azaz a használt építőkockákhoz nyúltam - még mindig van belőlük szép számmal. :-)
Inspirációs jelleggel most egy kicsit részletesebben is írok a kockák átalakításáról, ezekből tényleg bármit lehet ugyanis készíteni - na jó, hintaszéket azért nem :-)
Nagyon egyszerű dolog ez is, igazából nincs is szükség másra, mint akrilfestékre, erős ragasztóra és pár anyagdarabra, és hamarosan igazi kis szobabútorral játszhatnak a gyerekek - és szerencse, hogy mostanság a minimalista bútordesign a nyerő, mert ennek az irányzatnak pont megfelelnek az építőkockák :-)
Ők voltak az a bizonyos egércsalád, akik annyira áhítoztak némi berendezés után:
Elsőként egy olyan alapdarabot készítettem nekik, ami nélkül én sem tudnék meglenni. Ezeket az elemeket válogattam ki hozzá:
Van tippetek, hogy mi lett belőle? :-) Persze meg is mondom rögtön - kanapé. Pillanatragasztóval egymáshoz ragasztottam a darabokat:
A ragasztó megszáradása után akrilfestékkel barnára festettem:
Ráragasztottam egy méretre vágott anyagdarabot, vastag filcből pedig kivágtam két díványpárnát:
És Egérpapa már birtokba is vette. Gondolom, esténként majd ezen fog újságot olvasgatni, amikor mi már alszunk :-)
A második bútor a szülők franciaágya lett, ehhez ezeket a darabokat válogattam ki:
Jöhetett az összeragasztás:
Majd persze a festés, és száradás után a "kárpitozás":
Egérpapának ez is nagyon bejött, rögtön el is dobott mindent, és szundított egy kiadósat :-)
A kis egérlánynak persze készítettem egy kis íróasztalt, székkel együtt:
A kis szorgalmas le is ült máris megírni a leckéjét, Egérmama figyelő tekintete előtt :-)
A háttérben látszik egy kis konzolasztalka, ezt is nagyon egyszerű volt elkészíteni:
Kevésbé részletezve a többit, elkészült a kislány ágya is (itt az ágylap egy vékony farostlemez volt, ami fogalmam sincs, honnan került a kockák közé):
És persze nem maradhatott ki négy étkezőszék, valamint egy családi méretű ebédlőasztal sem:
És mivel odavagyok a kandallókért, ez innen sem maradhatott ki :-) Egy barna papírral bevont LED-mécses adja benne a fényt:
Egyelőre itt tartok hát a bútorokkal, de még sok-sok tervem van, és kocka is akad még, úgyhogy a nyusziknak lesz min letörölgetniük a port... :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




