2015. január 22., csütörtök

Nagybetű 3D-ben


A következő dolog már nagyon, nagyon, nagyon régóta motoszkál bennem, majdnem azóta, hogy rájöttem, hogy a betűk különösen sokat jelentenek nekem.... de már tényleg jó ideje lelkesen nézegetem a különféle lakberboltok kínálatában felbukkanó betűábrázolásokat - és ezeken belül is a szép, nagy - nagyon nagy - méretű díszbetűket. No nem mintha ilyeneket sok helyen lehetne látni, igazából az általam elképzelt, kb. A/4-es méretű betű dísztárgyat még soha, sehol sem láttam. Láttam kisebbet és még kisebbet, de mindet egyaránt brutál drágán - szóval egy ideje már gondolkozom azon, hogyan lehetne ezt saját gyártásban elkészíteni. Mindezidáig viszont sajnos még egyetlen ötletem sem felelt meg a saját elvárásaimnak - legyen nagy, ugyanakkor kellően vastag, tehát látványosan térbeli is, legyen stramm, ami megáll a saját lábán, ne kelljen a falnak támasztani, ezenkívül ne legyen sokezer forint - és ha mindez még nem lenne elég, fontos, hogy ne legyen újszerű, sima, steril, hanem olyan szerethetően rusztikus, plusz a formája is szép legyen, ne olyan hideg, modern fajta, hanem olyan, amin valami ív is akad.

Szóval ez egy eléggé reménytelen vállalkozásnak látszott, de már annyira foglalkoztatott a dolog, hogy arra gondoltam, belevágok, aztán lesz, ami lesz, legfeljebb tovább kutatok a boltokban...
Így aztán végül nekikezdtem, és túl a teljes folyamaton, a következő következtetéseket tudom levonni:
1. Díszbetűt készíteni házilag hosszú, macerás és sok lépésből áll.
2. Nem is gondolom, hogy a legegyszerűbb úton mentem végig a betűkészítést illetően - közel sem... igaz, ami nem tör meg, az megacéloz. :-)
3. Biztos, hogy ennél sokkal szebb nagy díszbetűket is lehet készíteni házilag.
DE - és ez a lényeg - imádom az én díszbetűmet, mert pontosan olyan lett, amilyet mindig is akartam venni, azzal a kis különbséggel, hogy ez nem fából van. De tetszik, nagyon tetszik, és ezért muszáj is nektek megmutatnom a teljes canossát :-) 


Elsőként persze kerestem egy kellően csinos fontot a Word betűkészletében, és kinyomtattam (majdnem) A/4-es méretben, sima fénymásolópapírra. Persze az A betűt választottam díszbetűként, hiszen ez az abc első betűje, az egyik legfontosabb betű a magyarban, valamint a Nagyobbik nevének kezdőbetűje, és majdnem a Kisebbiké is. :-)





 Kivágtam a betűt:





 Egy vastag kartonra helyeztem a papírbetűt, majd körberajzoltam.






Még egy példányban átrajzoltam a kartonra, majd mindkét betűt kivágtam, a lehető legpontosabban.





 Sokat töprengtem azon, hogy a betű kellő mélységét hogyan alakítsam ki - végül elővettem egy kupac régi, korábban barkácsoláshoz már felhasznált gyufásdobozt. Bekentem az egyik betű felszínét vastagon papírragasztó stifttel, és ráhelyezgettem a gyufásdobozokat. Persze közel sem töltötték ki a betűt, de nem is ez volt a cél, csak hogy meglegyen a töltelék, ami a betű két felét egyenlő távolságra tartja majd egymástól.





 Bekentem a ragasztóval a másik betű hátsó oldalát, majd óvatosan a gyufásdobozokra helyeztem úgy, hogy a felső betű lehetőleg pontosan az alsó fölött legyen.





Pár órára egy kellően dundi könyvet helyeztem a betű tetejére, hogy a ragasztó szorosan megköthessen. Ezután fogtam egy celluxot, számtalan csíkot vágtam belőle, és szorosan betekertem velük az egész betűt. Ezt tényleg alaposan kellett csinálni, több rétegben, hogy kialakuljon a betű oldalfala mindenhol.





 Ezután következhetett a durva, rusztikus felület kialakítása: egy fehér szalvétát rétegeire bontottam, kis darabokra téptem, majd egy ecset és dekupázsragasztó segítségével felvittem a celluxborításra - több rétegben, és sok helyen összegyűrve a szalvétát, hogy csinosan ráncos és egyenetlen felszínű legyen.





Teljes száradás után az egészet lefestettem világosbarna akrilfestékkel.


 


Ezt is hagytam megszáradni, majd végre következhetett a legutolsó lényegi lépés: átfestettem az egészet fehérrel, de szándékosan foltosan, itt-ott hagyva a barna felszínt áttűnni - és még száradás előtt áttöröltem egy darab szalvétával az egészet, hogy a fehér festék nagyját le is húzzam.

Ezzel ki is alakult az a felület, amit el szerettem volna érni (és amilyet mindig is venni akartam):





És ezzel el is készültem. Picit még persze dekoráltam a betűt, ragasztottam rá egy szürke kockás szalagból kötött masnit, arra egy zsinegből kötött másikat, végül pedig egy fagombot - és végre ott állt előttem az én évek óta megálmodott nagybetűm. 
És ez nagyon, nagyon, nagyon jó érzés volt :-)












 






















2015. január 20., kedd

A tavasz hírnökei


Igen, persze tudom, hogy a tavasz még hetedhét országon túl jár, de valahogy ez velem mindig így van: ahogy elmúlik a szilveszter, néhány hétig még türelmesen viselem, hogy tél van, aztán elkezd bennem mocorogni a kisördög, hogy ezzel az erővel már jöhetne is a tavasz, ennyi bőven elég volt a hidegből és hasonlók. Hozzá kell persze tennem, hogy egyáltalán nem a téllel van alapvető gondom ilyenkor, mert a havat például nagy boldogsággal fogadnám, de a hideget bizony nagyon nem szeretem. Ezért aztán elábrándoztam egy kicsit azon, mi lenne, ha a tavasz hírnökei már itt kopogtatnának az ajtón...  és persze ki is vagyok én, hogy elűzzek egy ilyen gondolatot? Így hát elővettem ezt-azt, és némi töprengés után elkészítettem néhány viráglányt - amíg várjuk a havat (de nem a hideget :-) ), ezekkel is beérjük tavaszügyben.

Kiindulásként elővettem néhány préselt papírgolyót, valamint vágtam egy jó hosszú szál zöld pékzsineget:





Ha már viráglányok, a színes krepp-papír sem maradhat el: minden színből sok-sok levelet vágtam ki (ha összefogjuk a papírt sok rétegben, egy éles ollóval ez csak két másodperc).





A papírgolyókon lévő lyukba ragasztópisztollyal berögzítettem egy darab kettéhajtott zsinórt:





Vágtam egy celluxcsíkot, és óvatosan lefektettem úgy, hogy a ragadós fele legyen felül. Erre helyeztem a krepp-papír levelek végeit, egymás mellé, szorosan - a cellux elején és végén egy kis szakaszt üresen hagytam.





A celluxcsíkot, rajta a levelekkel, feltekertem a dupla zsinórra, szorosan a papírgolyó alatt:





Vágtam egy rövidebb zsinórdarabot, és hátul a golyó alá ragasztottam.





Az így keletkezett két "kart" lehajtottam, és a felsőtestet betekertem egy keskeny zöld krepp-papír szalaggal, aminek az egyik oldalát papírragasztó stifttel kentem be.





Következhetett a sipka: ehhez egy szélesebb zöld kreppdarabot vágtam. A közepét kissé beragasztóztam, erre fektettem egy kettéhajtott zsinórdarab két végét, majd az egyik véget megtekertem (ahol a zsinór kijön), így alakult ki a sapkacsúcs. Közben persze érdemes rápróbálni a golyóra a másik véget, hogy jól passzoljon a sapka alja - mindezt azért írom ilyen bőbeszédűen, mert ezt az egy fázist elfelejtettem fotózni, de ti már rutinosak vagytok, és egészen biztosan tudjátok, hogy mire gondolok :-)
Amikor kész a sapeszke, ez is felragasztható (szintén ragasztópisztollyal):





 És innentől már csak az élvezetes szépészeti beavatkozások vannak hátra: a virágszoknya széthajtogatása szirmonként, valamint a kis viráglány arcának megrajzolása - fekete és piros tűfilc, valamint piros ceruza az arcpírnak.
Ha kellően gazdagon bántunk a szirmok adagolásával, a lányka meg is áll a szoknyáján:





Először csak három lánykát terveztem készíteni, de persze nagyon megtetszett a dolog (és elég gyorsan lehet velük haladni), így végül öten lettek a tavasz nagyon korai hírnökei - de a azért egy kis havat még ők is megnéznének, ebben biztos vagyok :-)





























2015. január 15., csütörtök

Filléres bababútor házilag


Már jól ismertek, tudjátok, hogy az egyik nagy szenvedélyem a semmiből valamit, azaz kidobásra szánt dolgokból alkotni valami újat és jót. Eddig is sok-sok ilyen tárgyat készítettem, de most igazán nagy fába vágtam a fejszémet. A boltokban kapható bababútorok legtöbbször nagyon drágák, legalábbis azok, amelyek jó minőségűek és csinosak, viszont a gyerekek nagyon szeretnek babaházakat berendezni - így tehát ezt a két dolgot kell valahogyan közös nevezőre hozni. Ezért gondoltam arra, nézzük meg, a kidobásra szánt, felesleges háztartási dolgokból nem lehetne-e esetleg vállalható bababútort készíteni - például papírgurigákból, dobozkartonból, gyufásskatulyából, borosdugóból és hasonló kacatokból. A végeredményt megosztanám most veletek, mert szerintem érdemes továbbgondolni - de hogy nem reménytelen a dolog, azt talán nyugodt lelkiismerettel állíthatom. :-)

Első körben egy kanapét, egy étkezőasztalt, négy kényelmes széket és egy kis komódot terveztem készíteni, de aztán elkapott a gépszíj, és lett egy kandalló, egy függőlámpa és egy asztalka is - szóval egy összkomfort nélküli minigarzont már majdnem be lehetne velük rendezni. :-)

Elsőként a székeket készítettem el, mert ez már régi tervem volt - kiderült ugyanis, hogy kedvenceim, a háztartási papírgurigák még erre is alkalmasak. Kikészítettem tehát négy darabot:





Óvatosan ellapítottam a gurigát (nem kell nagyon lenyomkodni, hogy ne törjön meg nagyon a papír, csak amennyire muszáj), és ceruzával rárajzoltam a széktámla ívét.





A ceruzavonal mentén levágtam a felesleget, és széthúztam a széleket, hogy újra kerek legyen a guriga alapja.





A négy székalapot akrillal szürkére festettem. Amíg száradtak, egy újabb gurigát fogtam, és kemény kartonpapírra téve (egy doboz bélése volt korábban) négyszer körberajzoltam.



 


Kivágtam a kartonköröket, és nekiláttam a székülések elkészítésének. Ehhez szükség volt elsősorban a kartonkörre, valamint két korongvattára:





...valamint persze egy anyagdarabra, amit mintával lefelé fordítottam, rátettem a két vattakorongot, végül a kartonkört:





Az anyagszéleket felhajtottam, és körben folyamatosan redőket hajtva szorosan összeöltöttem a textildarab széleit. Mint látjátok, ehhez elég olyan nulla szinten varrni, ahogy én tudok :-)





Merthogy a lényeg a túloldal: megfordítva csinos, kerek, gömbölyű ülőpárnát kaptam.





Ragasztópisztolyt izzítottam, a párna alsó részének széleire ragasztót kentem, és így beragasztottam a lefestett és megszáradt székalapokba.





Az asztal elkészítése ennél lényegesen egyszerűbb volt - a kartonból vágtam egy téglalapot, az előző, mintának használt papírgurigát pedig félbevágtam, mivel csak egy kisebb részre volt szükségem.






A kartonra famintás papírt ragasztottam (de bármilyen papír, sőt, lefestés is megteszi), a gurigát szürkére festettem, majd száradás után az asztallap alá ragasztottam.






Következett egy kis komód: ehhez három üres gyufásskatulya kellett.





A skatulyákat egymásra ragasztottam - itt ügyelni kellett a nagyon pontos illesztésre:






A fiókok elejére (egy negyedik gyufásskatulya-fiók segítségével kimért és kivágott) famintás papírcsíkokat ragasztottam.





Ezután körben is bevontam a három dobozkát a famintás papírral. Mindegyik fiók elejét óvatosan kilyukasztottam, és egy-egy Milton-kapcsot helyeztem a nyílásokba, szét is nyitva őket - így a fiókgombok is stabilak lettek.





A kandallóról nem tudtam lemondani :-) Ezeket is dobozkákból szerettem volna elkészíteni, de végül néhány maradék, régi építőkocka mellett döntöttem.





Két-két kockát összeragasztottam, ezekből lett a kandalló két szélső oszlopa. A három lapos darabot is összeragasztottam, csíkban - ezekből a kandalló tetejét terveztem elkészíteni.





Az elemeket persze festeni is lehet, nekem viszont volt téglamintás papírom (ezt házilag is egyszerűen elő lehet állítani). A két oszlopot bevontam ezzel, a háromelemes darabot pedig famintás papírral. A két oszlopra ragasztottam a famintás elemet, majd a kandalló hátlapját is kivágtam és odaragasztottam.
Utolsó simításként az egészet egy téglamintás papírdarabra ragasztottam.





A kandalló belsejébe mintás papírral körberagasztott LED-mécsest helyeztem, ezzel ez készen is lett.






A kanapé szerkezetén sokat gondolkodtam, végül olyan alapanyagokat választottam, ami szinte mindenhol megtalálható: egy üres dobozka teteje, két parafadugó és egy darab kemény kartonpapír.





A kartonpapírból kivágtam a kanapé támláját, és a dobozka hosszú oldalára ragasztottam.





Bekentem ragasztóval a hosszú részeket, és bevontam szürke filcanyaggal - de bármilyen anyagmaradék megfelel:





A filc azért jó választás, mert kellően vastag ahhoz, hogy a második lépésként kivágott oldalsó részeket is egyszerűen fel lehessen ragasztani:





A két parafadugó végeire szürke filcdarabot ragasztottam, ezután pedig körbevágtam, hogy kör formájú legyen.





A dugók oldalait beragasztóztam (papírragasztó stifttel), és betekertem mintás textillel. A felesleget ezután csak le kellett vágni.





Három kispárnát is készítettem (ugyanazzal a módszerrel, mint a székek ülőpárnáinál, karton-vatta-textil-varrás).





A bevont parafadugókat ragasztópisztollyal az ülőfelület széleire ragasztottam, majd a párnákat is rátettem - ezzel a kanapé is elkészült.





 Már igazán nem akartam folytatni a dolgot, de azért végül még egy lámpát muszáj volt készítenem :-) Egy LED-mécsest lefelé fordítottam, az aljára ragasztópisztollyal zsinórt rögzítettem. A mécsest egy kartonpapírcsíkkal körberagasztottam, a papírt textillel bevontam, végül még egy csipkecsíkot applikáltam rá, és ezzel ez is elkészült.





És ezen a ponton még eszembe jutott, hogy milyen jó kis műanyagizéket kaptam anno a kolléganőimtől, amit a pizzások tesznek a dobozba, a pizza közepére, hogy ne ragadjon az olvadt sajt a doboz tetejére - no egy ilyet még gyorsan lefestettem, famintás papírkört ragasztottam rá, és így még egy helyes asztalkával is gazdagodott a berendezés. A képen az utána-előtte állapot :-)






No de most már tényleg kész voltam mindennel. Az igaz, hogy egy kimustrált reklámajándék-karórából még egy egyszerű faliórát készítettem, kerítettem egy mini képkeretet, egy pici kupakba pedig egy szál rozmaringot szúrtam szobanövénynek, de az már igazán nem telt semmibe. :-) Ha van a háznál egy kevés süthető gyurma, abból is nagyon jó kis kiegészítőket lehet készíteni, de ez igazán opcionális.

Összefoglalva tehát a dolgot, a bútorok alapanyagain (papírguriga, gyufásskatulya, építőkocka, papírdoboz, dugó, karton) kívül kellett egy-két darab kicsi ragasztópisztolypatron, egy kevés papírragasztó stift, vatta, kevés maradék anyag és/vagy filcanyag, valamennyi akrilfesték, és szintén opcionálisan mintás papír, de ez is könnyen helyettesíthető. Azt hiszem, ez nagyon kevés ráfordítást jelent, és a végeredmény - noha nyilván nem tud versenyezni a bolti verziókkal - vállalható, használható, és a házi alapanyagokhoz képest meglepően stramm - így szívből ajánlom megvalósításra. Igaz, hogy idő kell hozzá - de biztosan kevesebb, mint ahogy így elsőre látszik :-)

Az elkészült bútorzatot el is rendezgettem, hogy lássam, hogy mutatnak - így utólag már nem annyira látszik rajtuk, hogy szinte csupa feleslegesből és hulladékból készültek, és igazán nagy öröm nekem, hogy sikerült a terv. :-)























Persze azért csak elővettem két fadobozt, és abban is elrendeztem a bútorokat - igaz, a hely nem nagy, de azért igazán lakható ez a kétszintes apró lakás :-)
































Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...