2014. április 19., szombat

Húsvéti ajándék


Még mindig nyuszik, még mindig húsvétra, még mindig ajándékba... de ezek a kedvenceim :-) Egyszerű natúr fa bábualapból készültek, fehérre festve, dekorgumi fülekkel ellátva, zseníliadrótból készült mancsokkal, selyemszalag nyakmasnikkal, krepp-papír répákkal - és nem tudom, utoljára miről csináltam ENNYI fényképet, annyira fotogének lettek a nyulacskák. Persze próbáltam redukálni a képmennyiséget emészthetőre, de véletlenül van nálam most is vagy hat darab, amit muszáj megmutatnom... :-)


Kiinduló állapot, azaz az alapanyagok nagy része:






És némi festés-ragasztás-rajzolás után:


























Ezekkel a nyuszikkal kívánok igazán szép húsvéti napokat nektek, sok-sok szeretettel! :-)






2014. április 18., péntek

Locsolóajándék


Idén úgy döntöttünk, pici, jelképes ajándékkal köszönjük majd meg a locsolóknak, hogy ezúttal is megmenekültünk az elhervadástól. Az ötlet nagy része a Nagyobbiké volt, én pedig a keze alá dolgoztam - így születtek meg ezek a nagyon egyszerű, cukorkaszínű, levegőn száradó gyurmából készült nyuszik. Hétfőn tehát ezeket fogják kapni majd a locsolók, feltéve, ha meg tudunk válni tőlük - mert igazából mindegyiket meg is tartanánk szívesen... :-)  
Az elkészítés lépéseit most csak néhány képben mutatom meg, mert valójában borzasztóan egyszerű dologról van szó - a levegőn száradó gyurmát kinyújtjuk, kiszúrogatjuk a tésztaszaggatóval, megvárjuk, míg megszárad, majd a széleket lecsiszoljuk, és befestjük a formákat akrilfestékkel. Mi még csiszoltunk egy kicsit pluszban rajta, hogy kicsit kopottasabbak legyenek a nyuszijaink, és kötöttünk a nyakukba masnit is - a köszönőszöveget pedig a hátoldalra írtuk fel. 
A színek megválogatását most teljes egészében a Nagyobbikra bíztam, elvégre ő fogja osztogatni elsősorban a nyuszikat - így aztán a formák igazán színpompásak lettek... de hát mi mást is várhatnánk egy tavaszi ünnepen? :-)





























 







2014. április 15., kedd

Pizzapuffancs


Erre a receptre a Szalay-könyvek sorozatban megjelent Kreatív nyár c. könyvben bukkantam (szerző: Könnyü Mária, 2013.), és rögtön megdobogtatta a szívemet. Pizza ÉS puffancs, két egészen csodálatos szó - biztos voltam benne, hogy az elegyük sem lehet rossz. Ráadásul egy igazán egyszerű, gyorsan elkészíthető receptről van szó, tehát még fél kézzel sem tartott vissza attól semmi, hogy kipróbáljam. Rendkívüli megérzéssel egyből dupla adagot csináltam, így nagy nehezen sikerült megmenteni egy pár darabot másnapra is - de az az igazság, a kicsik kezéből úgy kellett kicsavarni a sokadikat... szóval, a pizzapuffancs jött, látott és győzött. 
Próbáljátok ki, mert tényleg gyorsan megvan, sütőben megsüthető, és bulikra is ideális ennivaló - csak egy kis finom paradicsomszósz kell mellé, amibe lehet mártogatni (de magában is tízpontos). És ha idézhetek egy kilencéves kislányt a dologról: "Bárcsak az egész élet abból állna, hogy jókat beszélgetünk, és közben folyamatosan pizzapuffancsot eszünk."
Hát mit mondjak - egyetértek. :-)


Pizzapuffancs

Hozzávalók (kb. 16 db-hoz):


20 dkg liszt
1,6 dl tej
1 tojás
15 dkg mozzarella (nem a zacskós, lében ázós, hanem a rendes sajt - helyettesíthető másféle sajttal is persze)
5 dkg parmezán
10 dkg kolbász (ehhez a puhább típusú jobb)
1 teáskanál sütőpor
1 evőkanál pizzafűszer (ezt persze házilag a legjobb keverni)


+ a tálaláshoz befűszerezett paradicsomszósz


Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
A sajtokat reszeljük le, a kolbászt vágjuk vagy tépkedjük kis darabokra, és tegyük egy tálba. A tojást és a tejet habverővel keverjük össze, majd adjuk a sajtos-kolbászos keverékhez. Tegyük hozzá a sütőporral elkevert lisztet, a pizzafűszert és a sót, ízlés szerint. Keverjük össze az egészet alaposan - lehet, hogy kissé hígnak tűnik majd, de így jó. Evőkanál szakítsunk a masszából fánknyi adagokat, egy másik kanál segítségével kicsit formázzuk meg, majd tegyük sütőpapírral borított tepsibe.
Kb. 20 perc alatt süssük meg - akkor jó, ha szép aranybarnák a puffancsok.

A szószt melegítsük meg, és tálaljuk a frissen sült puffancsok mellé.
Csodás :-)








2014. április 11., péntek

"... az igazat mondd, ne csak a valódit..."


Ma van a költészet napja, ami egyben József Attila születésnapja - ezért most az egyik legkedvesebb versemet írom le tőle. Nagyon-nagyon örülnék, ha ti is ideírnátok kommentben a ti szíveteknek leginkább kedves verset (lehet többet is), mert olyan jó lenne látni, hogy ezekben az egyre rohanósabb években is meg tud maradni a versek varázsa, jelentősége, tisztelete... köszönöm, ha segítetek ebben. 
Én ezen a napon mindig arra gondolok, mennyire szörnyen sivár lenne az élet a költészet  nélkül - remélem, mindig lesz, aki átviszi a túlsó partra a verseket....



József Attila: Thomas Mann üdvözlése 



Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.





2014. április 9., szerda

Zene szerdára


Az elmúlt pár napban túl sokat nem tudtam tenni a blog érdekében - nagyon fájt a kezem. Furcsa is volt nem készíteni semmit :-) Most már szerencsére javult egy kicsit, bár a jótól még messze van, de remélem, innentől már gyorsan rendbejön.
Igaz, ha teljesen őszinte akarok lenni, azért nem hagytam teljesen magukra a festékeimet-ollóimat-ragasztóimat, mert készítettem egy szép nagy karton parasztházat az iskolai színdarabhoz - és a hangsúly a "nagy"-on van :-) De ezt leszámítva próbáltam pihentetni a kezemet, hogy ne kelljen végleg bezárnom a blogot.

Úgyhogy mára csak egy kis zene van - egyik kedvencemtől, Leonard Cohentől...










Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...