2015. március 2., hétfő

Kiscsirkék a tojásban


Pontosabban kindertojásban :-) Eltöprengtem ugyanis azon, hogy bár már sokszor használtam fel műanyag csokitojásbelsőt a dolgaimhoz, valahogy eddig még egyszer sem aknáztam ki teljesen azt a lehetőséget, hogy ez a kindertojásbelső igazából egy nyitható tojás, amiből akár kiscsirkék is kikelhetnének. No de majd most, gondoltam én :-) A végeredmény egy nagyon könnyen megvalósítható ötlet, amit majdnem teljes egészében gyerekekre is bízhatunk, akár a kisebbekre is, és még egy egész csoporttal/osztállyal is egy óra alatt kivitelezhető. 
Ez a gyorsaság nekem most jól jött, mivel épp Jégvarázs szülinapi bulira készülünk, és arra egy kicsivel több energia kell, hálás voltam tehát a kiscsirkéknek, hogy hipp-hopp ott termettek az asztalon, igazán kedves és figyelmes dolog volt ez tőlük :-)

Tehát ami kellett hozzájuk, az csibénként egy kindertojásbelső, valamit két préselt papírgolyó, egészen pontosan 3 cm átmérőjűek.





Egy fogpiszkálót kettétörtem, és az egyik felével egymáshoz rögzítettem a két papírgolyót, beleszúrva a golyókon található lyukba.





 Az így keletkezett "hóembereket" sárgára festettem.





Fogtam a műanyag tojásokat, szétnyitottam őket, és egy éles kisollóval cikkcakkokat vágtam a nyitott szélekre (kisebb gyerekekkel, kevesebb idővel vagy éles kisolló hiányában ez a szakasz nyugodtan kihagyható).





Betettem a dupla gombócokat a tojásokba:





Sárga papírból szárnyakat és kisebb, koronaszerű formákat vágtam ki:





 A golyókra filctollal szemet és csőrt festettem.




 
 A szárnyakat becsúsztattam a tojásokba kétoldalt, a golyók mellé - a kilógó részt pedig kissé lehajtottam. A papírgolyó szorosan tartja a szárnyvégeket, de akár be is ragasztózhatjuk, hogy fixen ott maradjon. A kisebb, koronaszerű formákból lettek a kunkori frufruk - ezeknek a keskenyebbik végét a felső tojáshéj alá csúsztattam, a cikkcakkozott részt pedig kicsit visszapöndörítettem.





És kész! Hosszabb volt leírni, mint elkészíteni :-) A végén érdemes egy kicsit megmozgatni az egészet - ha például nem szorul eléggé a felső tojáshéj, azaz például könnyen lejön a fejről, érdemes egy kis ragasztóval rögzíteni a fejen, de ennél több teendőnk igazán nincs a kiscsirkékkel. Illetve de - mosolyogni, ha rájuk nézünk :-)


































2015. február 27., péntek

Pipacskoszorú


Igaz, még tavasz sincsen, de nemsokára itt lesz, és onnan már csak egy ugrás a nyár... gondolatban gyorsan telik az idő :-) A nyár egyébként arról jutott eszembe, hogy kaptam néhány tekercs krepp-papírt, pirosat, sőt, nem is sima pirosat, hanem igazi pipacspirosat. Ahogy ránéztem, rögtön láttam magam előtt a hozzánk vezető bekötőutat, amit nyáron mindig pipacsok szegélyeznek - és annyira kedvem támadt ahhoz a sok-sok piroshoz, azaz készíteni valamint a piros tekercsekből, hogy szinte még mielőtt végiggondoltam volna a dologban a kihívást, már tudtam, hogy pipacskoszorút fogok készíteni. És azt is tudtam, hogy anyukámnak lesz ajándékba, mert ő nagyon szereti a pirosat, és nagyon jól fog menni az új piros pöttyös kerámiakészletéhez :-)
Így aztán pipacsokat készítettem. Sokat - ez volt a dologban a kihívás -, mert egy koszorú beborításához jó pár virágfej kell, és a "jó pár" nem egyjegyű szám... de hozzáteszem rögtön azt is, hogy a pipacskészítés igazán terápiás jellegű, felér egy hosszabb relaxációval, tehát igazából könnyen hozzáférhető módja a stresszmentesítésnek. 
A papírpipacsokat ráadásul nagyon egyszerűen el lehet készíteni - mármint nem igényel extra kézügyességet a dolog, csak némi időt, de egész gyorsan lehet vele haladni, és mondom, a megnyugtató bíbelődés megfizethetetlen, legalábbis szerintem. :-)

 Elsőként tehát amire szükség van a virágkészítéshez, az egy tekercs piros krepp-papír, egy olló, valamit középvastag fekete fonal (pl. hímzőfonal).





A pipacs közepét érdemes elsőként elkészíteni: ehhez a mutatóujjam köré tekertem kb. 25-ször a fonalat, majd az ollóval egy helyen átvágtam az összeset. Az így keletkező kis fonalköteget kettéhajtottam:





A piros krepp-papírból szirmokat vágtam ki. Úgy lehet a leggyorsabban haladni ezzel, ha a papírt sok rétegben összehajtjuk, és úgy vágjuk ki egyben a szirmokat. Nem kell semmilyen sablon vagy konkrét méret, az útszéli pipacsok szirmai is meglehetősen változó kinézetűek :-)





Fogtam egy szirmot, az aljára ragasztót kentem, és belehelyeztem a félbehajtott köteg fonalat.





Két további szirom alját beragasztóztam, és ezekkel teljesen körbefogtam fonalköteget.





Két további szirmot is a virág aljára ragasztottam, kicsit kihajtottam a szirmokat, és ezzel készen is lett az első virág.





Ezután már csak még további sokat kellett készíteni :-)





Amikor elegendőnek tippeltem a mennyiséget, előkészítettem egy koszorúalapot:





Majd egy ragasztópisztollyal felragasztottam a papírpipacsokat úgy, hogy az alapot teljesen eltakarják.










Végül már csak tesztelnem kellett felakasztva, hogy mutat a nyárias pipacskoszorú - nekem nagyon tetszett :-)



































2015. február 25., szerda

Tündérház


A Csingiling-filmek harmadik részében először teremtődik kapcsolat ember és tündér között, és persze ebben is a temperamentumos kis barkácstündér keze van. Csing úgy ismerkedik össze egy kislánnyal, hogy véletlenül bezárja magát egy zabpelyhes dobozból készített tündérházba - ez a házdolog már akkor nagyon megtetszett nekem, és még a mozi sötétjében arra gondoltam, a legszívesebben rögtön hazamennék készíteni egyet... de otthon végiggondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ez nem is annyira egyszerű, különösen miután végigböngésztem a netet. Csodálatosan szép tündérházakat láttam - csak keressetek rá a "fairy house" kifejezésre, és garantálom, hogy éppen annyira el lesztek bűvölve, mint én voltam. Persze ettől csak még inkább megfutamodtam a feladat elől, mert tudtam, hogy olyan fantasztikusan szép, kőből kirakott, mohával díszített, lépcsősorral-faajtóval kiegészített, tökéletesen realisztikus gyönyörűségeket biztosan nem fogok tudni készíteni, mint amiket láttam. Ezért aztán a dolog ennyiben is maradt, évekre...
Mostanában viszont megint elkezdett bennem motoszkálni a dolog, és persze ebben is a gyerekek keze van - a Kisebbik fiú létére ugyanis nagy tündérrajongó, és egy ideje kitartóan mondogatja, hogy milyen jó lenne nekünk egy tündérház, és kitartóan sorakoztatja az érveket a tündérházépítés mellett - és ha azt mondom, kitartó, azalatt azt értem, hogy NAGYON-NAGYON KITARTÓ. :-) Szóval végül nekifutottam gondolatban a kidolgozásnak. Tudtam, hogy néhány alapvető követelmény van a tündérházzal kapcsolaban, azaz
- nem szeretnék semmit sem venni hozzá pluszban, ami itthon van, abból kell kijönnie
- játszható legyen, tehát hordozható, strapabíró és kívül-belül használható
- férjen bele néhány órába az elkészítése, mert ennél többet most nem tudok rászánni
- tényleg hasonlítson egy tündérházra, tehát legyen benne valamennyi kerekség és csúcsosság :-)

Mindezt nem volt olyan könnyű közös nevezőre hozni, de aztán valahogy mégis összeállt a dolog, és a legfontosabb, hogy a kis célcsoportom boldog volt a végeredménnyel, és még mindig egyben is van, mármint a tündérház :-)

A legnehezebb kérdés persze az volt, miből legyen maga a ház, és hogy állítom elő azt a bizonyos csúcsos tetőt, ami igazából akkor lett volna ideális, ha egy egy hatalmas harangvirág fejét tudom rábiggyeszteni az alapra... de végül is lett kompromisszum a kérdésben, és akkor nézzük is lépésről lépésre, hogy hogyan :-)

Magát a házat végül egy kiürült mosószódás dobozból készítettem el, mivel ez erős, vastag és strapabíró, ráadásul henger alakú, ami tökéletesen megfelelt a tündérházas elképzeléseimnek.





Mivel a játszhatóság alapkövetelmény volt, úgy döntöttem, a ház félig zárt, félig nyitott lesz - így előről rendes ház külseje lesz, hátul viszont hozzáférhető lesz a belseje. Ezért sniccerrel kivágtam két részletben a doboz hátsó falát, mint ahogy a képen is látható.





A kétrészes kivágás oka az volt, hogy emeletessé akartam tenni a házikót, így a középső részbe egyszerűen behelyeztem a doboz korábbi tetejét. Kicsit belenyomogatva tökéletesen szilárd és elmozdíthatatlan lett, abszolút stabil padlót szolgáltatva a második szintnek.
Mivel teteje így nem maradt a doboznak, levágtam a második emelet fölötti papírcsíkot, erre már nem volt szükség.
A dobozt ezután akrilfestékkel kívül-belül barnára festettem.


 


 Következhettek az ablakok: barkácskéssel kivágtam a két ablakformát, kicsit lecsiszoltam a széleket, majd sárgára festettem az ablakok széleit.





 Az ablakokon belülre pöttyös anyagot ragasztottam függönynek - az anyagot középen függőlegesen bevágtam, így el is tudtam kötni a két függönyszárnyat.





A házikó alsó és felső részére füvet és kúszónövényeket festettem - ez volt a kedvenc részem :-)





A ház alapja ezzel elkészült, jöhetett a tető. Ehhez első lépésként kartonból hajtottam egy tölcsért (ehhez egy nagyobb méretű negyed kört kell kivágni), amit celluxszal körbetekertem. 





A tölcsért alaposan beragasztóztam papírragasztó stifttel, majd három rétegben körbetekertem zöld krepp-papírral. Fontos, hogy betekerni úgy kell, hogy ne kövessük a tölcsér ívét, azaz a krepp-papírt csak a tölcsér alján tekerjük körbe - így először csak mint henger veszi körbe a tölcsért. Ezután elvágtam a krepp-papírt, és a felső részét megtekertem - így rásimul a tölcsérre, viszont a tetején megmarad egy vastagabb, jól formázható túllógó papírrész. Ezt jól megtekergettem, kicsit vágtam is belőle itt-ott - míg végül kialakult egy kunkori szárrész a tölcsér végén.





Következhetett a tölcsér alá kerülő virágrész - ehhez filcből kivágtam egy virágformát, majd még ragasztottam rá négy további szirmot.





A tölcsér alját végig bekentem forró ragasztóval (ragasztópisztoly segítségével), és rányomtam a virágformára. Vágtam egy picike virágot még, aminek a közepét kivágtam, és a kunkori szár végére ragasztottam.





Az így kialakult virágtetőt a házikóra ragasztottam:





Úgy éreztem, még hiányik valami, egészen pontosan némi kerítés - ehhez előkészítettem az utolsó, nyárról megmaradt fagyispálcikákat.





Az íves pálcikákból hármat-hármat az egyenes darabokra rögzítettem pillanatragasztóval, majd a két kerítéselemet világosbarnára festettem, és persze ezekre is ráfestettem a füveket és a kúszónövényeket.
A házikó falába vágtam két nyílást, ezekbe beleragasztottam a két kerítéselem végét - ehhez is a pillanatragasztó a tökéletes megoldás.
Utolsó lépésként néhány pici papírpillangót és katicát ragasztottam ide-oda, valamint készítettem egy táblát a kerítésre. Ennek a szövegét a fent említett Csingiling-filmből vettem, így angolul van, de  egyrészt a kicsik ragaszkodtak az autentikus írásmódhoz, másrészt nem igazán lehet ezt ilyen röviden és frappánsan megfogalmazni magyarul - de így legalább a külföldi tündérek is megtalálják a kisházat :-)





A mi tündérházunk ezzel el is készült. A berendezést a kicsikre bíztam, így bár a minimalista stílust követi, mégsem emelhet panaszt egy kerti vendég sem: van benne faágszeletből készült asztalka, makk-kupak székek, babérmeggylevélből készült ágy, pici vödör és kanna - az átutazó tündérek vélhetően minden kényelmet megtalálnak benne, amire csak szükségük lehet...









Persze rögtön a kertben is kipróbáltuk, hogy mutat majd helyén, de azért a végleges kihelyezéssel várunk, amíg kitavaszodik, és persze akkor is majd esővédett helyre kell tennünk - de ha olyan szerencsém lenne, hogy átutazó tündér lennék, azt hiszem, boldogan időznék a mosószódás dobozból készült tündérházban....












 






































LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...