2014. augusztus 23., szombat

Iskola a cipősdobozban


A Kisebbik kilenc nap múlva megkezdi az első osztályt, és ha őszinte akarok lenni, sok-sok aggódás van bennem. Ő egy rendkívül különleges, semmiben sem átlagos kisfiú, akivel hosszú utat jártunk be az eltelt évek alatt - ezalatt nagyon sok dologra tanított meg minket, többre, mint amit mi tanítottunk neki. Miatta tudjuk, milyen a tökéletes elfogadás, ő mutatta meg, milyen az igazi türelem, és azt is megtanította nekünk, mennyire nagy hiba elvárásokat támasztani ahelyett, hogy alázattal, nem sürgetve, sosem a holnaptól várjuk a következő lépcsőfokot. 
Az elmúlt hét év így telt el, folytonosan figyelve, védve, szeretgetve ezt a különleges kisfiút - most már azonban nem lehet tovább halogatni az életbe történő nagybetűs kilépést, és nem tehetünk mást, mint nagyon remélünk-bízunk abban, hogy az iskolában is meglátják benne azokat az értékeket, amelyek miatt annyira lehet szeretni őt... és talán elfogadják, hogy mindig méterekkel jár a föld felett, és mindig máson gondolkodik, mint amin éppen kellene.

Szóval, arra gondoltam, valahogy fel kellene készülnünk együtt az iskolai napokra, valamiképpen kézzelfogható közelségbe hozni azt a sok-sok kötelezettséget, ami rá vár, és ami most még annyira idegen tőle, és közben kedvet is csinálni ahhoz a rengeteg új kalandhoz, amit az iskolai élet hoz magával. Ezért aztán készítettem a mi leendő elsősünknek egy osztálytermet, gyerekekkel (köztük természetesen a Kisebbik mini utánzatával), tanító nénivel és sok iskolai aprósággal - a kisfiunk pedig azóta csak ezzel akar játszani. Eljátsszuk az évnyitót, a reggeli érkezést, az órákat, a szüneteket, a tízórait, az esetlegesen felmerülő konfliktusokat, és büszkén mondhatom, a Kisebbik babaverziója már számtalan pirospontot gyűjtött. :-)  Én pedig egyre jobban tudok hinni abban, hogy csak átvészeljük ezt a nagy változást egy ennyire különleges kisgyerekkel is....


És akkor számtalan képben következzen az iskolakészítés :-)


Az osztályteremhez egy nagyobb méretű cipősdobozt vettem elő (ami kb. a duplája az átlagos cipősdobozoknak - azt hiszem, ebben bakancs lehetett):





A doboz kihajtható teteje került alulra - a dobozban lévő belső "szárnyakat" kihajtottam, és az oldalsó részekhez ragasztottam.





 A "padlóra" parkettamintás papírt ragasztottam, a falakat pedig csíkos csomagolópapírral tapétáztam ki.





A következőkben a figurákat készítettem el. Az iskolások testéhez kiürült kávékapszulákat készítettem elő, a fejekhez pedig préselt papírgolyókat.


 


 A kapszulák tetejét benyomtam - így olyan íves mélyedések keletkeztek, amelyekbe éppen belepasszoltak a papírgolyók, így ezeket oda is ragasztottam.









A figurák fejére babahajat és különféle színű fonalkötegeket ragasztottam:





Egy-egy darabka zseníliadrótot ragasztottam a karok helyére, majd megrajzoltam az arcokat.





Az iskolások után a tanító néni készült el, natúr fafiguraalapból, fonalhajjal, zseníliadrót-karokkal, és a napló is kötelező kellék, természetesen. :-)





Következhettek a bútorok, ehhez összegyűjtöttem a maradék régi építőkockáinkat:





Összeragasztottam a székeknek-padoknak szánt darabokat:





Fehér akril alapozófestékkel lefestettem ezeket:





 Majd egy szürkésbarna árnyalattal lefestettem az összes bútort.






 A tábla kulcsfontosságú elem volt, mivel ezt úgy szerettem volna elkészíteni, hogy tudjunk rá krétával írni. Egy hosszú fahasábba kézifúróval lyukakat fúrtam, ezekbe fapálcikákat szúrtam, majd rájuk ragasztottam egy falapot, amire előzőleg krétafóliát ragasztottam.





Rajzoltam még néhány faliképet, majd kölcsönöztem még néhány bútort a Nagyobbik készletéből, és már csak a berendezés örömteli feladata maradt. 














Ezután pedig becsengettek, és a kisiskolások elfoglalták a helyüket a tanteremben - kezdődhetett az első óra. :-)


 Bemutatkoznak az első bések



 ... és mind nagyon okosan figyelnek a tanító nénire :-)



 ....aki kedvesen magyaráz az elsősöknek



 Egy kis olvasásóra



 A tanító néni lediktálja a házi feladatot



 És máris kezdődik az énekóra



... meg persze ez-az bekerül a naplóba is :-)



A kis Kisebbik a második padsorban kapott helyet



És minden kérdésnél 
rendkívül ügyesen jelentkezett



... míg a tanító néni fel nem szólította :-)



Persze a kis Kisebbik minden megmozdulását 
az igazi Kisebbik intézte :-)



A cipősdoboz-iskola így jó ötletnek bizonyult, számtalan iskolai szituációt tudtunk vele eljátszani, és jó volt látni, a Kisebbik mennyire boldogan játszik vele, miközben a kisiskolások minden feladatát a lehető leglelkesebben teljesíti - és ami a legjobb, az iskolavárási kedve ugrásszerűen megnőtt.... :-)









 

2014. augusztus 15., péntek

Fahéjhajók


Nagyon jó dolog belemerülősen-elmélyedősen alkotni, de azért ahhoz idő kell, és persze mindig abból van a legkevesebb - úgyhogy annak is nagyon lehet örülni, amikor öt perc is elég...ennyi idő alatt is el tudnak készülni egy nyári gyerekzsúrra az asztaldíszek, a karácsonyi koszorúkból kimaradt fahéjrudakból, fogpiszkálókból és mintás papírdarabokból. A kis hajókat akár ültetőkártyaként is lehet használni, és tényleg percek alatt elkészültünk vele: a fahéjrudakba kézi fúróval kis lyukat szúrtam, ebbe nyomtuk bele a fogpiszkálókat. A vitorlákat mintás papírból vágtuk ki, és ragasztóval rögzítettük az árbocra - a még nagyobb siker kedvéért pedig gumimacikat alkalmaztunk hajóskapitányi szerepben... :-)







































2014. augusztus 12., kedd

RW


Mindig azt gondoltam, a színészi munka legnehezebb része a nevettetés lehet. Drámai szerepben könnyebb megvillantani a tehetséget, de végtelenül keskeny az a csík, ami a kényszeredett vicceskedés és a ripacskodás között van, és csak nagyon keveseknek sikerül ezt eltalálni. Még kevesebbeknek adatik meg az, hogy úgy tudnak szerepelni egy vígjátékban, hogy nem is történet lesz a lényeg, hanem a színész átütő, ragyogó tehetsége - amikor évek múlva is emlékszünk egy-egy arckifejezésére, pillantására, miközben a filmet már alig tudjuk felidézni. És végül már csak a legkevesebbek sajátja, hogy drámától a komédiáig minden egyes szerepben úgy tudnak jelen lenni, hogy az elmúlásukat személyes veszteségnek érezzük...









2014. augusztus 7., csütörtök

Kisbőrönd cipősdobozból


Az egyik személyes kedvencem következik :-) Amikor ezen az oldalon megláttam, milyen helyes kisbőröndöt lehet készíteni cipősdobozból, azonnal tűzbejöttem az ötlet csodálatos mivoltától és a benne rejlő lehetőségektől. És mivel üres cipősdoboz nálunk mindig akad (tökéletes babaszoba-alapanyag...),elővettem egyet, és nekiláttam.





Kiválasztottam egy szép mintás csomagolópapírt, ezzel terveztem bevonni a dobozt:





Először is beragasztóztam a doboz alját, és rátettem a papírra.





Ezután mind a négy oldalon felhajtottam a csomagolópapírt, az éleknél alaposan benyomkodva, hogy látszódjon, hol kell majd bevágni a papírt.





A vonalak alapján elvégeztem a bevágásokat, így a felesleges papírrész eltűnt:





Itt is visszahajtottam a papírdarabokat, hogy látszódjon, hol kell majd levágni a felesleget - majd beragasztóztam a papírrészeket, és felhajtottam.





Ugyanígy bevontam a doboz tetejét is:



 

A doboztető egyik hosszanti oldalának két végét bevágtam.





A bevágott részt pedig az alsó részhez ragasztottam - ehhez már pillanatragasztó vagy erős ragasztó kell.





Fekete dekorgumiból csíkokat vágtam, és a doboz éleire ragasztottam:





A sarkokhoz pedig kis háromszögeket vágtam, hogy még bőröndösebben nézzenek ki :-)





Egy régi, szakadt övből kivágtam az ép részeket, és az egyik darabot felragasztottam fülnek:





Két hosszabb darabot pedig a bőrönd felső részére ragasztottam.





Már csak annyi volt hátra, hogy két lyukat fúrjak a fülrész két végére - majd fogóval elhajlítottam két rajzszög szárát, és miután egy-egy ragasztópöttyöt tettem a kifúrt lyukakra, beszúrtam a rajzszögeket. Mivel a fogóval korábban elhajlítottam a rajszögek szúrós végeit, belül egyáltalán nem tudnak bajt okozni, viszont jól rögzítik a fület.

Ezzel el is készült a kisbőrönd. Persze könnyű dolgokat érdemes benne tárolni, hiszen mégiscsak kartonból van - de szerintem így is fantasztikus ötlet, amiért köszönet az eredeti kigondolónak :-)

























Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...