2014. szeptember 20., szombat

Órarend a kastélyban


A Kisebbik mostanában nagy lelkesedéssel viseltetik a lovagi dolgok iránt, köszönhetően egy nagyon klassz könyvnek (Lovagok - kalandos enciklopédia, Ventus Libro kiadó), amit szívből ajánlok minden kisfiúnak, és persze akár kislánynak is. Sok-sok édes rajzzal és rengeteg, gyereknyelven írt információval mutatja be a könyv a lovagkort, és a Kisebbik képes hosszú órákon keresztül üldögélni egy helyben, a könyvet böngészve - nekem ennél jobb bizonyíték egy gyerekkönyv színvonalára sosem kell. :-)

Szóval, a lovagok egy ideje bevonultak a mindennapjainkba - ezért történhetett, hogy az órarendből is lovagi kastélyt készítettünk. :-) 

Ehhez szükségünk volt 2 kisebb és három nagyobb papírgurigára:





Az egyik nagy gurigát kettévágtam, így lett egy magas, két közepes és két kisebb gurigánk:





A két legkisebb guriga tetejét bevágtam kb. 1 cm mélységben, jó pár helyen, ügyelve arra, hogy páros számű vágás legyen - ezután az így keletkezett "fülekből" minden másodikat behajtottam és beragasztottam a gurigák belsejébe.









A gurigákat ezután szürkére festettem. Amíg száradtak, elkészítettem az ablakokat: barna papírból kisebb téglalapokat vágtam, ezeknek a közepére pedig egy darabka fehér papírt ragasztottam.





Ezekre kerültek a tantárgyak - egyelőre még csak jelekkel, hiszen elsős kisfiúról van szó:






Egy mintás kartonra tányért fektettem, az így keletkező kört kivágtam, majd négy negyedre vágtam. Ezekből három darabra volt szükség: összetekeréssel és összeragasztással (celluxszal a legegyszerűbb) lettek a tetők:









Már csak a napok neveire volt szükség: ezeket fogpiszkálóra ragasztott fehér papírra írtam.





Utolsó lépésként összeállítottam a kastélyt: felragasztottam az ablakokat, a legmagasabb guriga alsó részére barna papírból kaput ragasztottam, és a zászlókat a tornyok tetejébe szúrtam, egy pötty ragasztóval rögzítve - és ezzel elkészült a lovagi órarend, amivel még játszani is lehet. :-) 





















2014. szeptember 18., csütörtök

Levéllámpás


Azt hiszem, ideje szembenéznünk a ténnyel, hogy az ősz már a kertek alatt jár - a reggeli és esti csípős levegő, a kerítésen pirosodó repkény, a földön sokasodó levelek mind erről beszélnek. Ilyenkor mindig kedvem támad mindenféle őszi dolgot készíteni, és persze a legelső, ami eszembe jut, a sokféle színes levél. Ezekből már számtalan dolgot készítettünk, ezért aztán mindig van egy csomó lepréselt tavalyi, sőt tavalyelőtti levelünk a Földrajzi világatlaszban, a Kismamák nagykönyvében és az Univerzum c., rendkívül súlyos műben. Gondoltam, ideje felszámolni ez a kissé ódon készletet, hogy helyet csinálhassunk a fákon most színesedő, friss példányoknak - és különben is, régóta tervezek egy olyan lámpásfélét készíteni, amit levelekkel borítok be. Igazából egyszer már neki is futottam a dolognak, de teljes kudarcot vallottam, mégpedig azért, mert vastag erezetű, erősebb levelekkel próbálkoztam, azok pedig erre a célra nem alkalmasak... így aztán most már vékonyabb leveleket készítettem elő, és ezekkel teljesen gördülékenyen sikerült kivitelezni a tervet. 


Először is tehát kiválogattam a lepréselt, vékonyabb leveleket:






Majd pedig két, teljesen átlagos befőttesüveget, ezeket terveztem beborítani a levelekkel.






Az üvegre dekupázsragasztót kentem, és ráhelyeztem egy levelet, aminek a felületét is átkentem dekupázsragasztóval. Amint ez megvolt, jöhetett a második levél.





Jó pár levelet felhelyeztem az üvegre, majd hagytam száradni egy órát - ezután folytattam a többi levél felrögzítését, hogy az üveg lehetőleg mindenhol be legyen fedve.





Megvártam, amíg tökéletesen megszárad:





Az üvegek nyakára bordó raffiaszálból masnit kötöttem, a belsejükbe mécsest helyeztem, és ezzel el is készültek a lámpások.





Ám a lényeget nem ilyenkor mutatják meg, hanem este, amikor már sötét van. Ilyenkor csodálatosan meghitt őszi hangulatot varázsolnak a szobába vagy a teraszra - a leveleken átszűrődő fény leírhatatlan varázst áraszt....


















2014. szeptember 16., kedd

Kisbaglyok pingponglabdából


Ehhez most nincs történet, csak úgy készültek, saját kedvtelésből, mert a pingponglabda olyan kisbaglyosan kerek forma, hogy egyszerűen ki kellett próbálnom :-) Persze ez egy olyan ötlet, ami gyerekekkel is nagyon jól működik, és egy esősebb napon (ezekből most úgysincs hiány) jó kis barkácsprogram lehet, ráadásul nem is igényel sok időt vagy extra energiát - a végeredmény mégis mosolygásra sarkallja a szemlélőket. :-)
Kell hozzá néhány pingponglabda (de kindertojásbelsővel is tökéletesen működik!), színes papír, erősebb ragasztó, valamint ha van, egy kevés dekorgumi - de ha nincs, karton is megfelel.

Nekem ilyen, intenzíven sárga pingponglasztijaim voltak (nem a legbaglyosabb szín, de kicsire nem adunk):





Narancssárga dekorgumiból kis talpakat vágtam ki, és a labdák aljára ragasztottam:





Papírból kivágtam a szemhez szükséges sárga részt, erre fehér papírköröket ragasztottam, és fekete filctollal megrajzoltam a szem belső részét. A füleket, a szárnyakat és a csőrt dekorgumiból vágtam ki.





Ezeket mind felragasztottam a labdára - lehetőleg minél oktondibb arckifejezést alakítva ki, mert egy igazi kisbagoly, véleményem szerint, sosem mentes némi oktondiságtól:





Legeslegutolsó simításként  - de ez már igazán nem kötelező - színes fonalból kötött kis masnit ragasztottam a kismadár "nyakára", és ezzel el is készült az első fecske bagoly. Gyorsan befejeztem a másik négyet is - tényleg nagyon jó kis kedélyjavítók egy esős napon :-)



























2014. szeptember 15., hétfő

Sörtálca


Az egyik barátunk, aki nagy sörbarát, nemrég ünnepelte a szülinapját, és mindenképpen szerettem volna egyedi, személyre szólóbb dologgal meglepni. Az utolsó Praktika magazinban volt egy ötlet, hogy hogyan lehet söröskupakokkal kirakott tálcát készíteni - rögtön úgy gondoltam, ez lesz neki a tökéletes ajándék. :-) 
Véletlenül jó ideje gyűjtöm innen-onnan a használt söröskupakokat is - nem is tudom, mi az, amit én nem gyűjtök :-) - úgyhogy alapanyagból nem volt hiány, igaz, néhány üdítős kupakot is fel kellett használnom. Kellett hozzá még egy natúr fatálca, egy adag gipsz, valamint egy kis akrilfesték, meg persze némi idő - de végeredmény és az öröm bőven megérte a fáradságot. 


Először is tehát kikészítettem az összegyűjtött kupakokat:





A tálcára egymás mellé-alá kirakosgattam a kupakokat, hogy lássam, hogy férnek el:





Ezután a kupakokat ugyanebben az elrendezésben átraktam a munkafelületre. A gipszport vízzel krémszerűre kevertem, és a tálcára öltöttem:


 


 A gipszrétegre átrakosgattam a munkafelületről a kupakokat, kis réseket hagyva köztük - míg az egész tálca be nem telt.





Megvártam, amíg a gipsz teljesen keményre megkötött - ezalatt elővettem az akrilfestéket. Két ok miatt döntöttem a fekete szín mellett: egyrészt kellően férfiasnak találtam a célszemély számára, másrészt pedig a fekete alapon nagyon jól néz ki a sok színes fémkupak. 
A gipszrészek átfestéséhez persze kell némi türelem, de egy vékony hegyű ecsettel gyorsan lehet haladni, az esetleges rontásokat pedig egy nedves ronggyal le lehet törölni.

Amikor elkészültem vele, utolsó simításként színtelen makk akrilsprayvel lefújtam - és már csak arra kellett edzenem egy kicsit magam, hogy le tudjak mondani róla - főleg mert élőben még látványosabb.... De azért megtettem, és megérte - bár mondanom sem kell, hogy az a néhány plusz üdítős kupak szóvá lett téve... mert a sör, az sör, kérem szépen :-)

Az ötletért köszönet a Praktika magazinnak!
























2014. szeptember 14., vasárnap

A legfinomabb túrófánk


Legalábbis szerintünk, azaz a család és a baráti kör véleménye szerint :-) Az alábbi recept a Mit főz ki Pettson és Findusz? című, gyerekeknek (vagy még inkább szüleiknek) szánt szakácskönyvből van, és rögtön hozzáteszem, hogy ez az egyetlen olyan szakácskönyvem, amelynek az összes receptjét végigfőztem és -sütöttem, mert egyik jobb volt mint a másik  - a nyári lazacos levestől a karácsonyi sonkáig. A könyv svéd receptek gyűjteménye, és határozottan állítom, egy teljes univerzum van az ikeás húsgolyók után - nem bonyolult, de nagyon finom ételek, és többnyire nagyon egészségesek is, rengeteg zöldséggel és halfélével. 

Visszatérve viszont a túrófánkhoz, nagy-nagy kedvencünkhöz - azért szeretjük, mert egyrészt rendkívül egyszerű, másrészt szuperfinom, harmadrészt pedig tökéletesen kerek golyócskákat lehet formálni a tésztából, amelyek sütéskor is megtartják formájukat, így igazán látványos desszert kerekedik belőle. És még két érv a svéd túrófánk mellett - bár olajban sül, ezt egy kicsit sem szívja fel, valamint hidegen is legalább annyira tökéletes, mint melegen. 

 
Svéd túrófánk

Hozzávalók (ez egy alapmennyiség, kb. 20 db kis fánk jön ki belőle - én mindig duplázom):

5 dkg vaj
5 dkg cukor
1 teáskanál vaníliás cukor
1 db tojás
12,5 dkg túró
4 evőkanál tej
20 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 db citrom lereszelt héja

valamint olaj a sütéshez, porcukor, lekvár.


Elkészítés:

A vajat megpuhítjuk, keverőtálba tesszük, és az összes hozzávalót hozzákeverjük. Nem túl lágy, jól formálható tésztát kapunk - lisztes kézzel kis gombóckákat formázunk, és  ezeket közepes forró olajban aranybarnára sütjük.
A kisült fánkokat porcukorral vékonyan megszórjuk, és tetszés szerinti lekvárral tálaljuk - nálam házi baracklekvár a kedvenc. :-)

A recept forrása: Mit főz ki Pettson és Findusz? Anne Tüllmann receptjei, General Press.















 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...