2015. május 28., csütörtök

Eperszezon


Mit is mondhatnék? Itt van az eperszezon, az én kedvenc gyümölcsöm időszaka, és úgy érzem, ez bőségesen megmagyarázza a lenti dolgot... két eperevés között ugyanis eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha úgy, mint a Roxfortban Bimba professzor üvegházában a mandragórababák, az eperből is kikukkantana egy kis figura - és hozzá még fülvédő sem kell, ráadásul mosolygós is. :-)

A kis vigyori epergyerek gyorsan el is készült, bár először többet is akartam belőle,  annyira egyéniség lett, hogy nem kellettek neki társak. Jól elvan a mi társaságunkkal is :-)

A kiindulás egy kis agyagcserép (sz: 7 cm, m: 6 cm), valamint egy hungarocellgolyó (átmérő: 6 cm) volt:





 A cserepet akrilfestékkel pirosra festettem, a golyót pedig halványsárgára.





A cserépre ezután sárga festékbe mártogatott fogpiszkálóval felpöttyöztem az epermagokat, majd száradás után belenyomtam a hungarocellgolyót. (Bele is lehet ragasztani, de ha elég szorosan belenyomjuk, nem fog kimozdulni.)





Zöld filcanyagból kivágtam a felső levélrészt, ezt a golyóra ragasztottam, majd egy kicsit sötétebb filcből szárat vágtam, és pillanatragasztóval a "levélre" rögzítettem.


 


 Szemet-szájat papírból vágtam - rögtön láttam, hogy igazán rokonszenves egyéniség lesz. :-)





 Végül karokat vágtam zseníliadrótból, ezeket a golyó mellé szúrtam, a végükre pedig kis zöld filckezeket ragasztottam.


Ugye, milyen szeretnivaló? Hát mit nekünk egy Eperke, amikor itt van ő :-)
 





























2015. május 26., kedd

Madárijesztők papírgurigákból


Az egyik esős napon (mostanában van belőlük bőven) papírgurigákból készítettünk madárijesztőket, igaz, nem annyira a madarak, inkább a viharfelhők elriogatására - szeretjük az esőt is, de azért most egy kicsit nagyobb igényt formálunk a napsütésre... igaz, így még jobban meg fogjuk becsülni a meleg, nyári napokat :-)

Visszatérve a madárijesztőkre, egyszerű háztartási papírgurigákat használtunk hozzájuk:





Ezeket először is lefestettük halványsárgára akrilfestékkel.






Elkészítettük a kalapot: ehhez vastag kartonpapírra rajzoltunk egy kört egy szélesebb szájú bögre segítségével, majd ennek a közepére illesztettünk egy újabb papírgurigából levágott darabot (az alacsonyabbat könnyebb körberajzolni), és ennek a körvonalait is meghúztuk.





Kivágtuk a korongokat, majd fogtam egy barkácskést, és kivágtam a középen lévő köröket is - kicsit beljebb, mint a körvonal.





A gyűrűket barnára festettük, majd száradás után egy helyen bevágtuk.





Ezután fogtuk a korongot, és a végéit a sárga guriga tetejétől kicsit lejjebb szorosan összecsúsztattuk, majd ragasztóval rögzítettük - így a kalap karimája szép íves lesz.





A kivágott kisebb korongokat a gurigák tetejére ragasztottuk.





Ezután pedig lefestettük a karima felső részét, a kalap tetejét, valamint a köztük lévő vékony sárga gurigarészt.





Elkészítettük a madárijesztőink ruháját: ehhez először is vágtunk egy akkora csíkot szürke papírból, amellyel be tudtuk burkolni a guriga alsó részét. Ezután a gyerekek végigtépegették a csík egyik oldalát - majd mintás papírokból foltokat vágtak, ezeket a papírcsíkra ragasztottuk, végül fekete filccel "körbevarrtuk".





A csíkot felragasztottuk a gurigákra.





Ezután elkészítettük a hajakat: sárga papírcsíkot vágtunk, amelyből középen az arc helyét kivágtuk, végül ollóval bevagdostuk a papír szélét.






A hajakat felragasztottuk. Ezután kifúrtam a gurigák két oldalát, és átszúrtam rajta egy fapálcikát - így kialakultak a karok is. Utolsó lépésként megrajzoltuk az arcokat egy fekete filctollal - és ezzel el is készültek a madárijesztők.
Illetve nem is, mert közkívánatra kaptak még egy-egy papírvirágot is a kalapjukra - úgy véltük, ami jár, az egy madárijesztőnek is jár. :-)









































2015. május 20., szerda

Gipszöntő forma PET-palackokból


Nemrég egy közepes adag gyerkőc gyűlt össze nálunk, és persze ők tudják, amit tudnak, tehát egyből azzal kezdték, "mit készítünk ma?" Ilyenkor nyilván valahogy egyáltalán semmi sem jut eszembe, tehát nézek butusul, és felteszem a legjobb időnyerő joker-kérdést, azaz "mit szeretnétek csinálni?"
Ez persze 50-50 %-ban sül el így vagy úgy, mindenesetre most némi tanakodás után a gyerekek azt mondták, öntsünk gipszet, mert azzal technikaórán aránylag ritkán futnak össze. Ezen a ponton kicsit lehervadtam, mert bár büszke tulajdonosa vagyok néhány igazán pöpec gipszkiöntő formának, ezek egy részét csinos karácsonyi angyalkák teszik ki, aztán van köztük számos csodás húsvéti forma, a maradék pedig őszi témájú, sünös-almás-faleveles - tehát nem tudtam kárhoztatni a gyerekeket azért, mert kissé lógó orral vették tudomásul a lehetőségeket. És ekkor, ekkor - mert az igazán jó ötletek olyan váratlanul érkeznek, mint a nagy szerelmek - bevillant, hogy hohohó! (mármint nem télapós ötlet, hanem csak jó) hiszen van nekünk eltéve pár PET-palackunk, amelyek a garázsban várják a szelektívkuka-szállító autót, és ezeknek az alja tulajdonképpen igazán használható lenne, hiszen... no de mindent idejében, először következzenek a képek :-) Hozzá kell tennem, ezek a gyerekek tudják a dörgést, mert mindig türelmesen megvárták, hogy a fotók elkészüljenek - ezért nem lehetek nekik eléggé hálás. 

Tehát a palackok a legszimplább PET-flakonok voltak, ásványvizes satöbbi:





A palackok alját sniccerrel levágtam - ezt szigorúan én, hiszen rendkívül éles és megcsúszhat a műanyag felületen. A lényeg, hogy érdemes arra figyelni, hogy egyes palackok alsó része hamar elkezd visszakeskenyedni, ezért ez alatt érdemes elvágni a műanyagot, hogy a megkeményedett gipszet ki tudjuk nyomni a formából.

Tehát a levágott palackaljak:





Ezen a ponton már azért látszik, hogy a palackok alja gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy virágforma - a gyerekek nagyon lelkesen vették a fordulatot, hogy a kiürült vizesflakonokból szuper virágos gipszöntőformát varázsolunk :-) 
Kikevertük a gipszet. Őszintén szólva én a legeslegegyszerűbb gipszet használom, ami az áruházak barkácsrészlegén kapható - igaz, hogy ez villámgyorsan keményedik, és nagyon gyorsan kell vele dolgozni, ellentétben a kreatív célú gipszekkel, viszont sokkal-sokkal olcsóbb, néhány száz forintból hatalmas mennyiséget készíthetünk.
És az, hogy gyorsan keményedik, egy csapat izgatott gyerek között kimondottan előnyt jelent :-) tehát onnantól kezdve, hogy a formákba beöntöttük a gipszet...





 
... addig, hogy kinyomhattuk a palackaljakból a megkeményedett formákat, kibírható mennyiségű idő (egy uzsonnányi) telt el.





A gipszformákat ezután lefestettük akrilfestékkel:





Majd különféle zöld árnyalatú filcanyagokból leveleket vágtunk ki...





... amelyeket a formák aljára ragasztottunk (ehhez nagyjából bármilyen ragasztó jó).





A befejezéshez színes filcből kivágtam több kört, amit a gyerekek a virágok közepére ragasztottak - de a legzajosabb sikert néhány apró fakatica aratta, amelyekkel boldogan egészítették ki az összképet. :-)

Hozzá kell tennem, mindegyik kis vendég egytől egyig az anyukájának szánta a gipszvirágot - ez igazán jó érzés volt.


























Azért összeraktuk egy csokorba is a virágokat, és rögtönöztünk néhány spontán jelenetet szerelmes, levélíró és alvó katicákról is :-)


























A műanyag palackok tehát olyan jól vizsgáztak gipszöntő formaként (ráadásul újra fel is hasznáhatóak újabb és újabb alkotásokhoz), hogy egészen biztosan sokszor vesszük majd még elő őket - a belőlük készült virágforma nagyon jó ajándékötlet lehet, de egy esős délutánon is igazán kellemes program...




















2015. május 18., hétfő

Képeslapok fonaldekorral


Egyszer egy kézműves vásáron láttam hasonlót, azóta raktározom az agyam egyik rejtett kis zugában (kiejtve ezzel saaajnos olyan fontos dolgokat, mint a másodfokú egyenletek megoldása... :-) ), és most a tettek mezejére léptem. A képeslapok fonallal történő díszítése ugyanis éppen annyira látványos, amennyire egyszerű - ezért nem is írtam le azt a szót, hogy "varrás", mert ez túl nagyképű szóhasználat lenne arra a sitty-sutty tűbökörészésre, amit végeztem a képeslapokon.
Az egészben különben az a jó, hogy a gyerekek is könnyen megbirkóznak vele - a négy képeslapból egyet a Nagyobbik készített el, és nem hiszem, hogy látszana, melyiket, úgyhogy el sem árulom. :-)

A képeslapok díszítéséhez nem kell más, mint egy átlagos kinyitható képeslap, mintás kartonok, fonal, tű, egy lyukasztó eszköz (én kézifúrót használtam), olló, valamint egy ceruza a jelölgetéshez.

A következőképpen haladtam: a képeslapot - sablonként használva - kinyitva a mintás kartonra helyeztem, körberajzoltam, kivágtam, majd félbehajtottam. Az alappal együtt összesen négy képeslapom lett így.
Egy darabka maradék kartonból kivágtam egy szívet, majd az egyik képeslapra helyeztem:





 A szívformára némi nyomást gyakoroltam bal kézzel, hogy ne mozduljon el, és jobb kézzel körbepöttyöztem a széle mentén egy ceruzával.





Ezután kinyitottam a képeslapot, és letettem egy parafa edényalátétre - ezután pedig a kézifúróval átlyukasztottam a pöttyöket.






 Egy tűbe fonalat fűztem, az egyik szál végét elcsomóztam, és a lap túloldaláról elkezdtem ide-oda öltögetni a fonalat.









Fontos: ha azt szeretnénk, hogy a hátoldal rendezettebb legyen, egyúttal spórolni is akarunk a fonallal, azután, hogy a hátoldalon kihúzzuk a tűt, mindig csak egy lyukkal arrébb szúrjuk vissza - ez most így bonyolultan hangzik, de amint nekikezd az ember, rögtön megérti.
Mindenesetre ha így teszünk, akkor ilyen kis korrekt hátoldalt kapunk majd:





Elöl pedig eközben, a szorgos ide-oda öltögetés eredményeképpen kialakul a fonalvonalakkal nagyjából kitöltött forma.






Hát ebből készítettünk négy darabot, különféle egyszerű formákkal - virág, falevél, csillag -, és mi úgy véltük, sikerült kimondottan egyedivé varázsolnunk ezzel az egyszerű képeslapokat.





 Hozzá kell tennem, mindez kimondottan idegnyugtató hatású - stresszesebb élethelyzetekkel rendelkező kedves olvasóknak szívből ajánlom ezt a tevékenységet. A nem stresszeseknek meg csak úgy, az alkotás öröméért :-)








































LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...