2015. július 17., péntek

Tengeri csillag mécsestartók


Ez ismét egy olyan dolog, amit boltban láttam meg, de aztán ott is hagytam, ezer és egy oknál fogva... de amikor a múltkor sikeres próbát tettem a házi porcelángyurmával (a recept innen származik, köszönet érte), felbátorodtam, és rögtön százféle felhasználását terveztem ennek a csodás alapanyagnak - többek közt a bizonyos bolti, tengeri csillagos mécsestartó is eszembe jutott. Így aztán az első adandó alkalommal le is gyártottam egy újabb adag  porcelángyurmát (azaz kettőt, hogy a gyerekeknek is legyen alkotnivalójuk), és nekikezdtem.
Újra csak ismételni tudom magamat: ez a házi porcelángyurma fantasztikus alapanyag, gyönyörűen formázható, puha, mégsem maszatolódik, a szódabikarbónától csodaszépen csillog, tökéletesen hófehér színe van, és strapabíróan keményre szárad. Ha bárkit visszatartana az ötperces főzés, neee! Bőven megér ennyit a csodás végeredmény...

Tehát, az újabb adag porcelángyurma, amikor már formázhatóra hűlt:






A gyurmát megfeleztem, és a masszából kialakítottam a csillagforma alapját, nagyjából egyenlő részekre osztva a karokhoz szükséges gyurmát.


 


 A karokat megnyújtottam, elvékonyítottam, a felső részükre pedig gerincszerűséget formáztam.






 A karokra mélyedéseket nyomtam, és fogpiszkálóval megszurkáltam, a textúra kialakításához. Végül a közepébe nyomtam egy teamécsest, hogy a szükséges mélyedés is meglegyen, ezután pedig kitettem a napsütésbe száradni a csillagokat.






Amikor kopogósra száradtak (egy teljes kánikulai nap elég volt rá, de a fenti linken a sütőben történő szárításhoz is van segítség), halvány drappra festettem őket.







 És ezzel el is készültek a tengeri csillagot formázó mécsestartók, házi gyurmából. Nagyon szeretem őket, mert őszintén bevallom, nem gondoltam, hogy sikerülni fog - de a jó alapanyag és a lelkesedés sokat számít. :-)

A blogon most egy kis nyaralási szünet következik - töltsétek minél szebben-jobban ezt az időt, utána pedig találkozzunk újra itt! :-)








































2015. július 15., szerda

Katicák teniszlabdából


A használhatatlan teniszlabdákból álló készletemből még mindig van jó pár darab - és most ezekből katicákat támadt kedvem készíteni. A katicák mindig is nagy kedvenceim voltak, itt a blogon is sok katicás ötlet van, de teniszlabdából idáig még nem próbáltam meg elkészíteni a kis pöttyös bogárkákat. A labda kereksége azonban szinte a katicaság után kiált, ezt biztos Ti is így látjátok :-)

A teniszlabdák tehát ezek voltak - bár erről kár is képet idetennem, hiszen mindenki látott már ilyesmit :-) de azért rend a lelke mindennek:





Akrilfestékkel megfestettem a labdákat - egy kör alakú foltot feketére, a maradék részt pedig pirosra.





Vastag fekete alkoholos filccel vonalat húztam a labdára, ennek két oldalára pedig pöttyöket rajzoltam.






Jöhettek a szemek: fehér dekorgumiból vágtam ki, irodai lyukasztóval, majd alkoholos filccel pöttyöt rajzoltam rájuk, és pillanatragasztóval rögzítettem a katicákon.





Végül fúrtam egy lyukat a fekete folt tetejére, és kettéhajtott fekete zseníliadrót-darabot szúrtam bele. Még kivágtam a szájakat is a dekorgumiból, majd pékzsinegből kötött masnit ragasztottam a katicák "állára", és ezzel el is készültek a kis pöttyös gömböcök, újabb szereplőként a katicagyűjteményben. :-)





































2015. július 10., péntek

Betűnyomda parafadugókból


Ezt már régóta terveztem, de eddig valahogy nem kezdtem neki - azt hittem, sokkal nehezebb. Röviden, betűnyomdát akartam készíteni parafadugókból, ami persze így elsőre elég idő- és energiaigényesnek hangzik, és az idődolog ebből azért nagyjából igaz is, de a siker tulajdonképpen semmi máson nem múlik, csak egy rendes barkácskésen. Ez rögtön kiderült, amint vettem egy nagy levegőt, és nekiláttam, hogy elkészítsem az A betűt - ezt még elő is rajzoltam a dugón piros filccel, de később már erre sem volt szükség, tényleg egyszerűbb, mint ahogy korábban gondoltam.

Hogy miért parafadugók? Egyrészt azért, mert bár van egy szép szilikonos betűnyomdám, azzal nagy betűket lehet készíteni, és egy felirat elkészítése eléggé hosszadalmas - plusz már előre láttam a lelki szemeimmel, hogy a parafa repedései milyen gyönyörűségesen régies hangulatot fognak kölcsönözni a betűnyomataimnak, hiszen a réseket nyilván nem tudja megfogni a nyomdafesték. Az eredmény pedig nyilvánvalóan ez lesz: gyors, vintage hangulatú betűpecsétek. És tényleg így is lett :-)

Egy fontos persze van: vigyázni kell, hogy a betűk tükörképét faragjuk a dugóba... ezt a saját káromon tanultam meg :-) Persze a betűk jó részénél ez nem számít, de azért például az S és az N esetében résen kell lenni.

Első lépésként kiválogattam a szükséges mennyiségű dugót.





Barkácskéssel kivágtam a betű körvonalait, majd a dugó tetejétől kb. 3 mm-re körben végigvágtam a parafát, hogy a betűn kívüli részek leessenek. (A bonyolultabb formájú betűknél persze ezt több lépésben lehet végrehajtani.)





A piros vonalak azért vannak rajta, mert a Kisebbik nagyon akart segíteni, és először ő akarta a betű körvonalát megrajzolni. :-)

Így haladtam betűről betűre, míg az összes el nem készült.





Persze mindegyiket kipróbáltuk :-)





Remekül működött, nemcsak papíron, hanem zsákvászonra nyomdázva is. A repedezettség csodásan kopottas hatást eredményezett, ahogy azt előre reméltem:

















A parafadugókból készült betűnyomda tehát nagyszerűen helytállt, és egészen biztos, hogy számtalanszor fogjuk használni, ajándékcsomagolásnál, lekvárcímkén, kreatív dolgokon és még ezerféle célra.

Most ez az aktuális kedvencem :-)


































2015. július 8., szerda

Fakanálhölgyek


Ezeket csak úgy, magamnak, meleg ellen :-)
Nemrég kaptam egy nagyobb garnitúra vadonatúj fakanalat, így a régi használtakból kiválogattam a négy legviseltesebbet, és ezekből készítettem el ezeket a kedves, csinos hölgyeket - csak úgy, a magam kedvére. Néha ez is olyan jól tud esni :-)

A kiválogatott fakanalak ezek voltak:





 Mind a négyet halványsárgára festettem akrilfestékkel:





Majd beragasztóztam a fakanalak tetejét, és fonalat tekergettem rájuk, kócos összevisszaságban.


 


 Ezután mindenféle anyagmaradékból elkészítettem a ruhájukat - szigorúan csak ragasztással, akárcsak a karjukat, aminek zseníliadrót volt az alapja.





Végül megrajzoltam a pofijukat, és elláttam őket mindenféle kiegészítővel.

Az egyikben teljesen magamra ismerek - szerintetek vajon melyikben? :-)








































 




LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...