2014. október 21., kedd

Kis dísztökök kottapapírból


Mivel az egérrágta kottapapír-csomagomból még mindig bőven van, és már régen készítettem kottapapíros akármit, gondoltam, itt az ideje a dolognak - ráadásul persze olyasmit szerettem volna, ami őszi dolog, hiszen mégiscsak októbert írunk, és ezt is ki kell használni, amíg tart.... Mindez egybeesett azzal, hogy egy barátom éppen a napokban mondta nekem, hogy ő nem szeretne igazi tököket tenni a nappalijába, mert minden tele lesz előbb-utóbb muslicával, és azokkal ő nem barátkozik - viszont mégis szeretne valami jelzésszerű dekorációt.

Így aztán igazán jelzésszerű dekorációt készítettem neki a kottapapírból, tökformában, de mégsem annyira feltűnően tökszerűt - a muslicák legalábbis biztosan elkerülik. :-)

 Első lépésként a kottapapírokból köröket vágtam ki - ehhez először is kartonból ki kell vágni egy sablont (pl. kistányér vagy pohár körberajzolásával kaphatjuk meg a formát). Ha több kottalapot fogunk össze, gyorsabban haladunk: csak helyezzük rájuk a sablont, és vágjuk körbe a papírokat, én is így tettem.





A kivágott körökből egy adagot összefogtam, és az alsó részüket levágtam ívesen, hogy a kör alakot kissé ellapítsam. A következő adagnál a levágáshoz az előző darabok egyikét használtam sablonnak, így mindegyik papír szinte egyforma alakú lett.


 


 A papírdarabokat középen hosszában kettéhajtottam. Fogtam egy kettéhajtott darabot, az egyik felét beragasztóztam, és egy másik lap feléhez illesztettem.








Fogtam a következő darabot, ezt az előzőhöz ragasztottam, és így tovább, míg 20 darabot így egymáshoz rögzítettem.





 Apró ágdarabokat vágtam a kertben, egy pötty ragasztót tettem a végükre, és a papírgömb közepébe helyeztem (ennyi játéktér biztosan marad a hajtott lapok között).





És ennyi, készen is lettek a kottapapír tököcskék. Persze bármilyen más papírból is elő lehet őket állítani, akár egyszerű narancssárga vagy őszi mintájú papírból, kinek mi áll legközelebb a szívéhez... :-)





























2014. október 17., péntek

Boszorkány macskával


Rendszerint nagy rokonszenvet érzek a boszorkányok iránt, legyen szó akármilyen lepattant vasorrú bábáról vagy a szuperokos Hermione Grangerről - de az összes boszorkány közül, akikkel csak találkoztam, a legnagyobb hatást Margaret Hamilton tette rám az Ózban, gonosz nyugati boszorkányként. Az ő alakítása annyira egyben volt, ijesztő és boszorkányos, rendelkezett seprűvel, rémisztő hangja volt, ráadásul még ZÖLD is, aminél hatásosabb arcszín kevés létezik - ezért aztán ha azt hallom, "boszorkány", már látom is magam előtt Ms. Hamiltont, ahogy karcos hangján károgva a frászt hozza szegény ártatlan Dorothy-Judyra.
Ezért aztán amikor elhatároztam, hogy idényjelleggel készítek egy boszorkányt, rögtön tudtam, hogy zöld lesz az arca, lesz seprűje és csinos csíkos harisnyája - tehát teljesen átlagosan boszorkányos lesz. :-)

 Elővettem egy használt agyagcserepet, valamint egy nagyobb hungarocellgolyót:





A cserepet feketére, a golyót zöldre festettem.





Amíg száradtak, süthető gyurmából megformáztam az orrot, a cipőket és a kezeket (ezekbe fúrtam is egy-egy lyukat, hogy később bele tudjam majd szúrni a zseníliadrótot), valamint két fület is, de ezek valamilyen rejtélyes oknál fogva lemaradtak a képről (boszorkányos dolog, hihihi!). A lényeg, hogy ezeket aztán 100 fokon félórán át sütöttem, majd megvártam, míg teljesen lehűlnek.





A megszáradt cserépre pillanatragasztóval rögzítettem a zöld golyót:




 Elkészítettem a boszorkánysüveget: vágtam egy kört fekete filcanyagból, aminek a közepéből kivágtam egy sokkal kisebb kört. Egy nagyobb körnegyedből meghajtottam a kalap felső részét, és ragasztóval rögzítettem - végül erre a kúpra ráhúztam a lyukas kört.





 A lábakhoz - a csíkosharisnya-hatás eléréséhez - két-két zseníliadrótot tekertem össze, narancssárgát és lilát. A karokhoz két-két azonos színű, kisebb darab zseníliadrótot tekertem össze - majd az összes dupla drótvéget beragasztottam a cipőkbe és kezekbe fúrt lyukakba.






 A zöld hungarocellgolyóra középen összekötött fonalszálakat ragasztottam. A szemek fehér papírból készültek, fekete filctollal megrajzolva. Felragasztottam a füleket, végül kivágtam fekete papírból a szájat, majd néhány szeplőt is rajzoltam az arcra. 






 A kalap karimájának belsejét beragasztóztam, és a fejre nyomtam - szintén pillanatragasztóval rögzítettem a karokat. Egy régi kötött pulóverujjból levágtam egy csíkot, jól meghúztam, és az így keletkezett sálat a boszorkány nyakába kötöttem.






 A lábak felső végeit összetekertem, majd ragasztópisztollyal a cserép belsejébe ragasztottam.






 Azért szeretem a zseníliadrótot egyébként, mert ezzel például a figura lábait igazán csinosan keresztbe is lehet tenni - olyan boszorlányosan :-)






Felültettem egy polcra, de valahogy azt éreztem, hiányzik mellőle valami. Készítettem egy seprűt összekötött kerti gallyacskákból, amelyeknek a közepébe egy színes pálcikát ragasztottam, de még mindig hiányérzetem volt. Nektek nem? :-)





Hát ugye, hogy egy fekete macsek kell még oda? - csaptam a homlokomra, és már mentem is az én kedves gurigáim egyikéért, aminek a tetejét a már jól ismert módon ívesen visszahajtottam, és az egészet nyomban feketére is festettem.










 A cicának elkészítettem a pofiját különféle papírdarabkák felragasztásával:






A guriga hátuljára fúrtam egy lyukat, ebbe egy fekete zseníliadrótot szúrtam, és ezzel a macsek is elkészült - rögtön oda is surrant a gazdája mellé. :-)














Hogy az i-re feltegyem a pontot, kikölcsönöztem a Kisebbiktől a múltkor elkészített kindertojáspókok egyikét, és ezt a varázsos duó mellé lógattam.
Be kell látnom, sokkal barátságosabb boszorkány lett, mint Margaret Hamilton, bár fele annyira sem csinos, mint Hermione - de azért rögtön felsorakozott melléjük a szívemben... :-)
















2014. október 16., csütörtök

Termésfüzér


A következő ötlet igazán nem az én érdemem, minden elismerés a természetnek és az ő ezerszínű őszi öltözékének jár. Mostanában bármerre kirándulunk, mindenhol terméseket és leveleket gyűjtögetünk (hohó, milyen jó lesz őszi koszorúra! hűűű, milyen jó lesz adventi koszorúra! tyűha, ez meg milyen jó lesz nemtudommégmire!), és aztán képtelenek vagyunk (no jó, igazából én) várni egy ilyen alkalomra... amikor legutóbb nézegettem az összegyűjtött terméskészletet, szinte sajgott a szívem, hogy milyen szépek, és most éppen semmire sem lehet felhasználni őket (a család esküszik, hogy eközben kiszakadt belőlem egy halk és panaszos "nyiiiiiiii") - hiszen olyan SOK volt, és mind olyan SZÉP, barna-vörös-sárga-narancs-mindenféle őszies színű. És akkor hirtelen arra gondoltam, de hiszen a legeslegegyszerűbb megoldás, ha ezekből a csodás őszi kincsekből füzért készítek, amit aztán a bejárati ajtó köré akasztok - készséggel beismerem, ez egy teljesen kézenfekvő dolog, tudom, hogy nem találtam fel vele semmi újat, de mégis, olyan boldoggá tett a gondolat, hogy azon nyomban neki is kezdtem.


Kikészítettem az első adag terméskészletet, valamint két kupac színes levelet:





 Kézifúróval lyukat szúrtam a termésekbe:





Vastag fonalat húztam egy nagyobb tűbe, és a dupla fonalat áthúztam egy átlyukasztott makkon - a végét sokszorosan elcsomóztam, hogy véletlenül se csússzon át a lyukon:





Szépen egymás után felhúztam a fonalra a terméseket úgy, hogy mindegyik után mindig egy-egy levelet fűztem fel. A fenyőtobozokat persze nem lyukasztottam át, ezeket egyszerűen csak körbehurkoltam a fonallal kétszer, így is stabilan tartott.





Lépésről lépésre haladva tovább növeltem a füzért:





Csakhamar elfogyott az első körben kilyukasztgatott terméskészlet - amíg a következő adagot lyukasztottam, addig felakasztottam az elkészült részt kint egy akácágra - ott aztán annyira festői látványt nyújtott a késő délutáni napsütésben, hogy le is kellett fotóznom :-)










Így haladtam tovább a füzérrel, míg el nem érte a tervezett hosszúságot. Bevallom, az utolsó lyukasztáskörnél igénybe vettem az Ő segítségét is, mert addigra már alig éreztem a kezemet (újabb nyiiiiii :-) ), de mindent beszámítva az egész gyorsabban elkészült, mint vártam.
Ilyen lett a termésfüzér (egyes apróságok szerint terméskukacka):

















A füzért aztán többféle dekorációs célra fel lehet használni - én tartottam magam az eredeti elképzeléshez, és az ajtó köré került, mert jól mutat ott, és legalább a kis kertészfiú nézegetheti őket a koszorúról :-)

Úúúgy szeretem az őszt, nagyon, nagyon....



















 







2014. október 15., szerda

Kísértetkastély-mécsestartó


Nagyon szeretem a mécsesek adta hangulatos fényeket - itt a blogon is számtalan variációban szerepelnek már sk-mécsestartók, és most is egy hasonló példány következik, de mégis különbözik egy kicsit az eddigiektől. Most ugyanis nem a táncoló fények adta harmónia megteremtése volt a cél, sokkal inkább egy kis izgalmas borzongás - no persze mindezt csak gyerekszemmel nézve mondom, semmi horror, azt uuutááálom.

A kiindulás természetesen a szokásos volt, azaz egy tisztára mosott befőttesüveg, valamint egy nagyobb darab, mindkét oldalán fekete kartonpapír. Becsszóra fekete, csak a ragyogó őszi napsütés miatt látszik szürke foltosnak a papír - de ezt ugyan ki is bánja, becsüljük meg, amíg van :-)





Az üveget végiggörgettem a papíron, és bejelöltem, nagyjából mennyi papírra van szükség a beborításához - majd tovább rajzoltam a körvonalakat, kastélyszerűre. (Fekete papírra a legjobb grafitceruzával rajzolni, ez nagyon jól látszik a felületén.)





Az így kapott kastélyformát kivágtam a papírból:





Következett a kedvenc részem: számtalan ablakot és ajtót rajzoltam a papírkastélyra.





Ezután jöhetett az agyzsibbasztó szakasz (kezet is legalább annyira), az ablakszárnyak, ajtók és nyílások kivágása. Ehhez vagy egy pici, éles ollót érdemes használni, vagy linómetszőt - ez egy speciális vágószerszám, ami leginkább egy sniccerre hasonlít, nagyon éles és pontos vonalakat lehet vele vágni. Nekem van egy ilyenem, mert azt éreztem, nem érdemes nélküle élni (ismertek...) - így aztán viszonylag hamar végeztem a vágásokkal, és az agyam csak közepesen zsibbadt le. :-)
Engem különben az ilyen aprólékos munka kimondottan pihentet - igaz, ezzel a legtöbb ismerősöm homlokegyenest ellenkező véleményen van.... :-)





A kimintázott papírkastélyt egyszerűen csak az üveg köré tekertem, két vékony celluxcsíkkal rögzítettem, és készen is volt az egész. 









Beletettem a mécseseket - egyből hármat is, ehhez kellett a teljesítmény -, és este le is teszteltük. Nagyon izgalmasan mutat :-)
... és ha megnézitek a képeket, találtok a kastélyban egy-két meglepetésvendéget is... :-)

































Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...