Mogyorónyuszik húsvétra

Ezekkel a földimogyoróból készült apró nyuszikkal szeretnék Nektek nagyon szép húsvéti napokat kívánni, mert bármilyen sűrű is most az életem, mindig nagy szeretettel gondolok azokra, akik most is benéznek ide... és időről időre jelentkezem is majd, ha nem is lépésről lépésre leírásokkal, hanem egy-egy elkészült dolog képével - ezt gondoltam ki, mert nagyon hiányzik a blogolás. 
Gondolatban elég sokat posztolok egyébként, csak sajnos arra még nincs hatékony módszer, hogy az ki is kerüljön ide... de azért ezek a kis mogyorónyuszik nagyon el akartak jutni hozzátok :-)

Nagyon jó pihenést kívánok Nektek, igény szerint sok/kevés locsolóval :-)

Tavaszvárós

Annyira, de annyira jólesik, hogy kitartóan és kedvesen érdeklődtök, mikor lesz egy kis időm írni... mint látjátok, szinte lehetetlen megugranom ezt a kihívást mostanában, de továbbra sem adtam fel a reményt, hogy majd egyszer, nemsokára. :-)

Röviden beszámolva az elmúlt hetekről-hónapokról, leginkább annyit tudok írni, hogy ez az időszak minden nehézségével együtt életem egyik legszebbje. Az elsősökkel együtt minden napunk egy hatalmas kaland, amit hívhatnánk tanulásnak is, de miért tennénk, amikor inkább élmények sorozata az egész. :-) Rengeteget tanulok a hétköznapokból, hétvégenként pedig hivatalosan, a képzésen - és miközben ilyen kimerült még sosem voltam, tele vagyok azzal a sok-sok örömmel és lelkesedéssel, amit a kis osztályomtól kapok. És persze majdnem szétvet a büszkeség, hogy mennyire vidámak, nyugodtak, ügyesek, gyönyörűen számolnak, boldogan írnak, és olyanokat mondanak mindannyian, hogy alig várják a kézimunkaórákat :-) Ugye, megértitek, mekkora öröm éppen ez nekem? :-)
Azért persze tényleg nagyon nehéz közben egy kicsit élni is, ez látszik most a blogon, de annyira szeretném, ha talán majd egy kicsit rutinosabban már meg tudnám találni azt a módot-utat, hogy folytathassam az írást, ha ritkábban is, de ugyanazzal a szeretettel, ahogy eddig is, mindig...

És mi adhatna ehhez energiákat, ha nem az, hogy mégiscsak elkezdtünk közelíteni a tavaszhoz? Én legalábbis most már hóvirágbabákat készítettem az évszakasztalra :-)

A karácsony előfutárai

Bár nagyon szeretem a munkámat - elképesztően hatalmas tanulási folyamat, emlékezetesen szép pillanatok tömegével -, az őszi szünet megérkezésének szívből tudtam örülni, még akkor is, ha a napok telis-tele vannak most is tennivalókkal. Gondoltam is, hogy végre tudok egy kicsit foglalkozni a bloggal, annál is inkább, mert nemrég találtam egy édes barkácsötletet, amit mindenképpen szerettem volna elkészíteni. Az ötlet Pia Pedevilla Vidám-színes farönkfigurák c. könyvéből származik, és ezúton is köszönet az inspirációért - az utóbbi időben ez volt a kedvencem, és alig vártam,hogy végre legyen egy kis időm elkészíteni.

Ez az ötlet már tagadhatatlanul a karácsony hangulatát hozza, de november elején mi másra is tudnánk gondolni, amikor már csak 50 napunk van az ünnepig? :-) Nálunk az iskolában persze még csak a Márton-nap a következő nagy ünnepi fordulópont, de azért az én szívemben már ott motoz a karácsony, és ott van a kandallóban meggyújtott gyertyákban, a sült gesztenyében, a reggeli csípős hidegben, a befűtött ház melegségében.

Ezért aztán ezek a szarvaskák már csak a sokadik jelei annak, hogy közeledik az év nagy-nagy csodája, de azért hivatalosan mégiscsak ők az első ünnepi hírnökök, és én úgy láttam, komolyan veszik ezt a megbízást. :-)

Nem kell hozzájuk sok alapanyag, a legfontosabb, hogy legyen két kis farönkünk és két, méretben hozzájuk illő hungarocellgolyó. A farönk, tudom, nem egy úton-útfélén hozzáférhető alapanyag, de helyettesíthető két vastag ágdarabbal, mint ahogy én is tettem.

A hungarocellgolyókat hurkapálcára szúrtam, és halványbarnára festettem.

A kis rönkök tetejébe kézifúróval lyukat fúrtam, a hurkapálcákról pedig levágtam a felesleges részt.

A hurkapálcákat kihúztam a golyókból, mindkét végüket beragasztóztam, visszatettem, majd a rönkökbe is beleállítottam. 

Amikor a ragasztó megszáradt, következhetett a szarvaskák fejének kialakítása: az orrok helyére pici piros zseníliapompont ragasztottam, a szájakat-szemeket alkoholos filccel rajzoltam meg, a szarvak helyére pedig két-két elágazó gallyacskát szúrtam.

Végül már csak a sál hiányzott a szarvaskákról, de nem sokáig. Gyanítom, hogy az iskolai adventi vásárra készül majd belőlük még néhány... :-)

Tobozsünik

Amikor legutóbb erdőjáráson voltunk, rengeteg csodaszépséges tobozt gyűjtöttünk, kisebb-nagyobb méretűeket. Ezek nagy kincsek, hiszen tudjuk, mennyi mindent lehet belőlük készíteni... de most valami olyasmi született belőlük, ami teljesen rabul ejtette az elsősöket, és több órán át alkották a maguk verzióit. 

A tobozokból ugyanis sünik készültek, házi porcelángyurma felhasználásával - a gyurmát előző este kevertem össze, rögtön dupla adagot, mert sejtettem, hogy lesz keletje. :-) Az egyik kedvenc tapasztalatom egyébként a gyerekekkel kapcsolatban, hogy bármit is alkotnak, rögtön elkészítik az egész családnak. Így aztán nem árt, ha van bőven alapanyag...

A tobozsünik pedig ellepték az egész termet, a kifejlett példányoktól az egészen apró sünbabákig, és természetesen nagyszülő-sünik is lettek szép számban. És ez nagyon rendben volt így. :-)

Persze mint mindig, most is elkészítettem előre a tesztverziót - a gyerekek elé sosem szabad olyan ötletet vinni, amit nem próbálunk ki. Ezek a képek így az én sünijeimet ábrázolják, de meg kell mondanom, a gyerekek által készítettek sokkal, de sokkal helyesebbek lettek.

Először is kikészítettem néhány tobozt:

No és persze a gyurmát is:

Majd a gyurmából formáztam egy sünfejet - vagy valami hasonlót. :-)

A gyurma szélesebbik részét a toboz végére nyomtam. 

A szemek és orrok helyére fekete gyöngyöt nyomtam:

És ezzel készen is lett. Gondoltam, hogy ezt a kicsik is el fogják tudni készíteni könnyedén, és valóban így lett. 

A gyurma egyébként néhány nap alatt teljesen keményre száradt, és tökéletesen rögzül a tobozhoz - így aztán játszani is nagyszerűen lehet a sünikkel. Teszteltük :-)